1. Épp ekkor jöttek a tanítványok Jézushoz s kérdezték: Ki nagyobb a mennyországban? 2. Jézus odahívott egy kis gyermeket s közibük állatva, 3. így szólt: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek, nem mentek a mennyországba. 4. Azért, aki olyan alázatos, mint ez a kis gyermek, az nagyobb a mennyországban. 5. És aki befogad egy ily kis gyermeket az én nevemben, engemet fogad be. 6. Aki pedig megbotránkoztat egyet e bennem hívő kisdedek közül, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének nyakára s belesüllyesztenék a tenger mélyébe. 7. Jaj a világnak a botrányok miatt! A botrányok ugyan kikerülhetetlenek; de jaj a botránycsináló embernek! 8. Ha tehát kezed vagy lábad botránkoztat, vágd le, dobd el. Jobb, ha sántán, avagy csonkán megyébe az életre, mint ha két kézzel, avagy két lábbal vettetel az örök tűzre. 9. És ha szemed botránkoztat, vájd ki, dobd el. Jobb, ha félszemmel mégy be az életre, mintha két szemmel vettetel a gyehenna tüzére. 10. Vigyázzatok! Meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül! Bizony mondom nektek: mennyei őrangyalaik az én mennyei Atyámnál mindenkor meghallgatásra találnak. 11. Az emberfia pedig azért jött, hogy megmentse, ami elveszett. 12. Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van s egy eltéved azok közül, nem hagyja-e ott a hegyek közt a kilencvenkilencet s nem megy-e keresni azt, amelyik eltévedt? 13. És ha véletlenül megtalálja, bizony mondom, jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. 14. Épp így a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kisdedek közül. 15. Ha pedig vetkezik ellened a te testvéred, menj s vedd elő négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet. 16. Ha nem hallgat, végy magadhoz még egy vagy két társat, hogy minden ügy két vagy három tanú vallomása alapján intéztessék el. 17. És ha azokra sem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, vedd olybá, mint pogányt vagy vámszedőt. 18. Bizony mondom nektek: amit megkötöztök a földön, kötözve lesz a mennyben, amit megoldoztok a földön, oldozva lesz a mennyben.

19. Újra mondom nektek: ha ketten köztetek mindenben egyetértenek a földön, bármit kérnek, az én mennyei Atyám megadja azt nékik. 20. Mert ahol ketten, avagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. 21. Ekkor Péter hozzálépve, megkérdezte: Uram! Megbocsássak-e az én testvéremnek, ahányszor csak vét ellenem? Teszem fel: hétszer? 22. Jézus azt felelte: Nem mondom: hétszer is, hanem: hetvenszerhétszer is. 23. Azért: hasonló a mennyország a királyhoz, aki a szolgáival le akart számolni. 24. Mikor belefogott a leszámolásba, hoztak elé egyet, aki tízezer talentummal tartozott néki. 25. Minthogy pedig fizetni nem tudott, ura megparancsolta, hogy adják el őt, feleségét, gyermekeit és minden vagyonát, hogy kifizesse tartozását. 26. A szolga térdre hullt s könyörgött: Uram! Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek néked. 27. Az úr megsajnálta azt a szolgát s elengedvén adósságát, elbocsátotta őt. 28. Ez a szolga eltávozván, találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott néki. Megragadta, fojtogatta. Fizesd meg - úgymond - tartozásodat! 29. Szolgatársa térdre hullt s könyörgött: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek néked. 30. De az nem engedett, hanem fogta s börtönbe vetette, míg meg nem fizette a tartozását. 31. Szolgatársai szemtanúi voltak az esetnek s elkeseredésükben elmentek és elmondták uruknak az egész dolgot. 32. Erre annak ura előhívatta őt és azt mondta néki: Gonosz szolga! Könyörgő szavadra elengedtem minden tartozásodat. 33. Nem kellett volna-e könyörülnöd néked is a te szolgatársadon, ahogy én is könyörültem rajtad? 34. És ura nagy haragjában a hóhérok kezébe adta őt, míg meg nem fizette minden tartozását! 35. Így tesz majd veletek az én mennyei Atyám is, ha egyen-egyen szívből meg nem bocsátótok testvéreiteknek.