1 Azután továbbment Jákób, és a keleti népek földjére ért. 2 Meglátott a pusztában egy kutat, amely körül három nyáj heverészett. Ebből a kútból szokták a nyájakat itatni, de a kút száját nagy kő zárta el. 3 Az volt a szokás, hogy a pásztorok csak akkor mozdítják el a követ, amikor már az összes nyáj a kúthoz gyülekezett. Azután megitatják az állatokat, majd ismét a kút szájára teszik a követ. 4 Jákób megszólította a pásztorokat: „Barátaim, honnan valók vagytok?” „Háránból” — felelték. 5 „Ismeritek-e Lábánt, Náhor fiát?” — kérdezte Jákób. „Igen, ismerjük” — felelték a pásztorok. 6 „Hogy van Lábán és a családja?” — kérdezte Jákób. „Jól van. De nézd csak, éppen itt jön a leánya, Ráhel, a nyájával” — válaszolták a pásztorok. 7 Akkor Jákób megkérdezte: „Hogy lehet az, hogy nem itatjátok meg az állatokat, és legeltetitek őket tovább? Hiszen a nap még magasan jár, korai lenne a jószágot máris karámba terelni éjjelre!” 8 A pásztorok ezt felelték: „Meg kell várnunk, amíg az összes nyájat a kúthoz terelik. Csak akkor szabad a követ elvenni a kútról. Akkor majd megitatjuk az összes állatot.” 9 Közben megérkezett Ráhel, az apja juhait terelgetve. Ennek a nyájnak ő volt a pásztora. 10 Amikor Jákób meglátta Ráhelt, Lábán leányát és a juhokat — odalépett a kúthoz, és elvette a nagy követ róla. Majd vizet húzott, és megitatta Lábán juhait. Lábán Jákób anyjának bátyja volt. 11 Akkor Jákób megcsókolta Ráhelt, mint rokonát, és sírva fakadt. 12 Majd elmondta neki, hogy Ráhel apja, Lábán, és Jákób anyja, Rebeka testvérek. Ráhel pedig hazaszaladt, hogy mindezt elújságolja apjának. 13 Mikor Lábán meghallotta, hogy az unokaöccse érkezett hozzájuk, kisietett a kúthoz, megölelte, megcsókolta Jákóbot, majd a házába vezette. Jákób pedig mindent elmondott neki. 14 Lábán ezt mondta: „Bizony, az én csontom és testem vagy te!” Így hát Jákób ott maradt Lábán házában egy hónapig. 15 Azután Lábán ezt mondta neki: „Figyelj rám, Jákób! Csak azért, mert a rokonom vagy, nem helyes, hogy továbbra is ingyen dolgozz nekem! Mi legyen a béred?” 16 Lábánnak két leánya volt: Lea, az idősebb és Ráhel, a fiatalabb.

17 Leának kedves volt a tekintete. Ráhel pedig vonzó külsejű, gyönyörű teremtés volt. 18 Mivel Jákób nagyon megszerette Ráhelt, ezt válaszolta Lábánnak: „Hét évig szolgállak, ha kisebbik leányodat, Ráhelt nekem adod feleségül.” 19 Lábán így válaszolt: „Jobb, ha hozzád adom feleségül, mint egy idegenhez. Maradj nálam, és dolgozz itt!” 20 Így hát Jákób szolgálta Lábánt hét esztendeig Ráhelért. De annyira szerette Ráhelt, hogy ez az idő csak pár napnak tűnt a számára. 21 Mikor letelt a hét esztendő, Jákób emlékeztette Lábánt: „Leszolgáltam az időt, amit megszabtál, most már add hozzám feleségül Ráhelt, a jegyesemet!” 22 Lábán ekkor nagy lakodalmat rendezett, amelyre meghívta annak a helynek valamennyi lakosát. 23 Este azonban Ráhel helyett Leát vezette Jákóbhoz. Így Jákób Leával hált. 24 Lábán Leának ajándékozta egyik szolgálóját, Zilpát. 25 Másnap reggel Jákób megdöbbenve látta, hogy Lea fekszik mellette. Lábánhoz ment, és szemére vetette: „Miért tetted ezt velem? Én Ráhelért szolgáltalak hét évig, nem Leáért! Miért csaptál be?” 26 De Lábán ezt felelte: „Nálunk az a szokás, hogy előbb az idősebb leánynak kell férjhez mennie! Nem illő, hogy a húga megelőzze. 27 Előbb töltsd el a szokásos lakodalmi hetet Leával. Azután rögtön feleségül veheted Ráhelt is — csakhogy azért újabb hét év szolgálattal tartozol nekem!” 28 Jákób ráállt az egyezségre. Letelt a lakodalom hét napja, s utána Lábán Ráhelt is feleségül adta Jákóbhoz. 29 Egyúttal Ráhelnek is ajándékozott egy szolgálót: Bilhát. 30 Így Jákób feleségül vette Ráhelt is, akit sokkal jobban szeretett, mint Leát. Ezután még további hét éven keresztül dolgozott Lábánnak. 31 Az Örökkévaló látta, hogy Jákób megveti Leát, ő viszont megáldotta az asszonyt, hogy gyermeket foganjon. Ráhel azonban meddő volt. 32 Így hát Lea megszülte első gyermekét, aki fiú lett. Lea Rúbennek nevezte a fiát, mert azt gondolta: „Bizony, látta az Örökkévaló megaláztatásomat! Most már biztosan szeretni fog a férjem!”