1 Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földjére. 2 És látá, hogy ímé egy kút van a mezőben, és hogy ott három falka juh hever vala. Mert abból a kútból itatják vala a nyájakat; de a kútnak száján nagy kő volt: 3 Mikor pedig ott valamennyi nyáj összeverődik, elgördítik a követ a kút szájáról és megitatják a juhokat, s ismét helyére teszik a követ, a kút szájára. 4 Ésmonda nékik Jákób: Honnan valók vagytok atyámfiai? És mondának: Háránból valók vagyunk. 5 És monda nékik: Ismeritek-é Lábánt, a Náhor fiát? S azok felelének: Ismerjük. 6 Azután monda nékik: Egészségben van-é? S azok mondának: Egészségben van, és az ő leánya, Ráhel ímhol jön a juhokkal. 7 És monda Jákób: Ímé, még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek. 8 Azok pedig felelének: Nem tehetjük, míg valamennyi nyáj össze nem verődik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat. 9 Még beszélget vala velük, mikor megérkezék Ráhel az ő atyja juhaival, melyeket legeltet vala. 10 S lőn, amint meglátá Jákób Ráhelt, Lábánnak, az ő anyja bátyjának leányát, és Lábánnak, az ő anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób, és elgördíté a követ a kút szájáról, és megitatá Lábánnak, az ő anyja bátyjának juhait. 11 És megcsókolá Jákób Ráhelt, és nagy felszóval síra. 12 S elbeszélé Jákób Ráhelnek, hogy ő az ő atyjának rokona és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az ő atyjának. 13 És lőn mikor Lábán Jákóbnak, az ő húga fiának hírét hallá, eleibe futa, megölelé és megcsókolá őt, és bevitte az ő házába, 14 És monda néki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És nála lakék egy hónapig, 15 És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-é engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred? 16 Volt pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek neve Ráhel. 17 Leának pedig gyenge szemei voltak, de Ráhel szép termetű és szép tekintetű volt. 18 Megszereti vala azért Jákób Ráhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Ráhelért, a te kisebbik leányodért.

19 És monda Lábán: Jobb néked adnom őt, hogysem másnak adjam őt, maradj énnálam. 20 Szolgála tehát Jákób Ráhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala őt. 21 És monda Jákób Lábánnak: Add meg nékem az én feleségemet: mert az én időm kitelt, hadd menjek be hozzá. 22 És begyűjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat. 23 Estve pedig vette az ő leányát, Leát, és bevitte hozzá, aki beméne őhozzá. 24 És Lábán az ő szolgálóját Zilpát, szolgálóul adá az ő leányának Leának. 25 És reggelre kelve: Ímé, ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél énvelem? Avagy nem Ráhelért szolgáltalak-é én téged? Miért csaltál meg engem? 26 Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket odaadják a nagyobbik előtt. 27 Töltsd ki ennek hetét, az után amazt is néked adjuk a szolgálatért, mellyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig. 28 Jákób tehát akképpen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig néki adá Ráhelt, az ő leányát feleségül. 29 És adá Lábán az ő leányának Ráhelnek az ő szolgálóját, Bilhát, hogy néki szolgálója legyen. 30 És beméne Ráhelhez is, és inkább szereté Ráhelt, hogysem Leát, és szolgála őnála még más hét esztendeig. 31 És meglátá az Úr Lea megvetett voltát, és megnyitá annak méhét. Ráhel pedig meddő volt. 32 Fogada azért Lea az ő méhében, és szüle fiat, és nevezé nevét Rúbennek, mert azt mondja vala: Meglátta az Úr az én nyomorúságomat; most már szeretni fog engem az én férjem. 33 Azután ismét teherbe esék, és szüle fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nékem ezt is; és nevezé nevét Simeonnak. 34 És megint teherbe esék, és szüle fiat, és monda: Most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert három fiat szültem néki; azért nevezé nevét Lévinek. 35 És ismét teherbe esék, és fiat szüle és mondá: Most már hálákat adok az Úrnak; azért nevezé nevét Júdának, és megszűnék a szüléstől.