1 Jákóbnak fülébe jutott, hogy Lábán fiai ezt mondogatják: „Jákób mindent elvett apánktól! Egész gazdagságát apánk vagyonából szerezte!” 2 Az is föltűnt Jákóbnak, hogy Lábán sem viselkedik olyan jóindulattal iránta, mint korábban. 3 Az Örökkévaló megszólította Jákóbot: „Térj vissza szülőföldedre és rokonaidhoz, én pedig veled leszek!” 4 Akkor Jákób üzent a feleségeinek, és kihívta őket arra a helyre, ahol a nyájat őrizte. 5 Ezt mondta nekik: „Figyeljetek rám! Jól látom apátok arcán, hogy már nem olyan jó szívvel van irántam, mint ezelőtt. Apám Istene azonban velem volt. 6 Mindketten jól tudjátok, hogy teljes erőmmel szolgáltam apátokat. 7 Ő azonban becsapott engem, és számtalanszor megváltoztatta kialkudott béremet, hogy megrövidítsen. De Isten nem engedte, hogy ártson nekem, 8 mert amikor apátok azt ígérte, hogy fizetségül a tarka foltos bárányokat és gidákat adja nekem, akkor az egész nyájban ilyen foltos kicsinyek születtek. Majd meggondolta magát, és azt mondta: »Mégis inkább a tarka csíkos kicsinyek legyenek a tieid!« Akkor meg az egész nyáj nőstényei tarka csíkos kicsinyeket ellettek. 9 Így vette el Isten apátoktól a nyájakat, és nekem adta azokat. 10 Amikor a nyáj szaporodásának ideje eljött, álmot láttam. Álmomban föltűnt, hogy a párzó kosok és bakok mind tarkák: csíkosak és foltosak. 11 Isten angyala ekkor megszólított: »Jákób!« Itt vagyok, Uram! — feleltem. 12 »Figyeld meg, hogy a párzó kosok és bakok mind tarkák: csíkosak és foltosak! Jól láttam, hogyan bánt veled Lábán. 13 Én vagyok az Isten, aki Bételben megjelentem neked, ahol emlékül felállítottad azt a követ, és olajat öntöttél rá, és akinek fogadalmat tettél. Most hát kelj föl, indulj útnak, hagyd itt ezt a földet, és térj vissza szülőföldedre!«” 14 Ráhel és Lea erre így válaszoltak: „Nincs már nekünk itt semmi keresnivalónk! Apánktól nem várhatunk örökséget. 15 Hiszen úgy bánt velünk, mint valami idegenekkel! Veled alaposan megfizettette a leánykérés árát, de azt maga költötte el, és nekünk nem adott belőle semmit!

16 Mindaz a gazdagság, amit Isten apánktól elvett, a miénk, és a gyerekeink öröksége. Most hát tedd meg, amit Isten mondott neked!” 17-18 Így hát Jákób fölkerekedett, és egész családjával útnak indult, hogy hazatérjan apjához, Izsákhoz, Kánaán földjére. Feleségeit és fiait tevékre ültette, fölpakolta minden vagyonát, és összes állatát elhajtotta. Mindent magával vitt, amit Paddan-Arámban szerzett. 19 Lábán ekkor éppen nem volt otthon: a nyájaihoz ment, hogy megnyírja a juhokat. Ezalatt Ráhel ellopta Lábán házibálványait. 20-21 Jákób is becsapta az arám Lábánt, mert nem szólt neki, hogy el akarja hagyni, hanem titokban szökött el tőle egész családjával és minden vagyonával együtt. Elérkeztek az Eufrátesz folyóhoz, átkeltek rajta, és Gileád dombvidéke felé haladtak. 22 Indulásuk után három nappal tudta meg Lábán, hogy Jákób elhagyta. 23 Maga mellé vette rokonait, és azonnal Jákób üldözésére indult, de csak hét nap múlva érte utol a Gileád dombvidékén. 24 Közben azonban egyik éjjel Isten figyelmeztette álmában az arám Lábánt: „Vigyázz magadra, nehogy Jákóbot rákényszerítsd valamire!” 25 Amikor Lábán utolérte őket, Jákób és csapata már sátrat vert Gileád dombvidékén. Lábán is a közelben táborozott le. 26 Majd átment Jákóbhoz, és kérdőre vonta: „Miért szöktél el tőlem titokban? Miért raboltad el leányaimat, mint a hadifoglyokat?! 27 Rászedtél engem! Titokban mentél el, pedig örömmel bocsátottalak volna el, énekszóval és hangszerekkel. 28 Még az unokáimat és leányaimat sem csókolhattam meg, el sem búcsúzhattam tőlük! Ez bizony nagy ostobaság volt tőled! 29 Lenne hozzá erőm, hogy ártsak nektek, de atyád Istene tegnap éjjel megszólított, és figyelmeztetett, hogy ne kényszerítselek semmire. 30 Azt még megértem, hogy mindenáron haza akartál menni, mert kívánkoztál atyád házába, de miért loptad el a házibálványaimat?!” 31 Jákób így felelt: „Igen, titokban jöttem el tőled, mert attól féltem, hogy erőszakkal elveszed tőlem a leányaidat.