1 A nép látta, hogy Mózes már hosszú idő óta nem jött le a hegyről. Ezért Áron köré gyülekeztek, és azt mondták neki: „Készíts nekünk istent, hogy vezessen bennünket, mert nem tudjuk mi történt azzal a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptomból!” 2 Áron ezt válaszolta: „Rendben van! Gyűjtsétek össze az arany fülbevalókat feleségeitektől és gyermekeitektől, és hozzátok ide hozzám!” 3 Így is történt. Összegyűjtötték a fülbevalókat, és Áronhoz vitték, 4 aki megolvasztotta az aranyat, és bika formájú szobrot öntött belőle. A nép így kiáltott fel: „Ez a te istened, Izráel népe! Ő hozott ki téged Egyiptomból!” 5 Amikor Áron látta ezt, oltárt épített a szobor elé, és kihirdette: „Holnap nagy ünnepet tartunk az Örökkévalónak!” 6 Másnap reggel égő- és hálaáldozatokat mutattak be ezen az oltáron, azután ettek-ittak, és nagy mulatozást csaptak. 7 Miközben lent a táborban ez történt, fönt a hegyen az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Siess, menj le táborba, mert megromlott a néped, amelyet kihoztál Egyiptomból! 8 Hamar letértek az útról, amelyet parancsoltam nekik. Bika formájú szobrot készítettek aranyból, s azt imádják, annak áldoznak, sőt azt mondják: »Ez a te istened, Izráel népe! Ő hozott ki téged Egyiptomból!«” 9 Még ezt is hozzátette: „Mózes, jól ismerem én ezt a népet, hogy milyen makacs és engedetlen! 10 Elhatároztam, hogy végzek velük! Ne is próbáld megakadályozni, hogy haragom fellángoljon ellenük! Elpusztítom őket, de belőled nagy népet támasztok!” 11 Mózes azonban tovább könyörgött az Örökkévalónak, Istenének: „Örökkévaló Isten! Miért haragszol ennyire népedre, amelyet te magad szabadítottál ki Egyiptomból nagy hatalmaddal és erőddel? 12 Ne mondhassák az egyiptomiak, ha elpusztítod népedet: »Eleve rossz szándékkal vezette őket istenük a pusztába, azért, hogy megölje népét a hegyek között. Csak azért vitte ki őket Egyiptomból, hogy eltörölje őket a föld színéről!« Kérlek, csendesítsd le haragodat, és vond vissza a csapást, amellyel el akartad pusztítani őket!

13 Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákóbra, akiknek önmagadra esküdtél, és megígérted: »Úgy megsokasítom utódaitokat, mint égen a csillagokat. Nekik adom azt a földet, amelyet megígértem — és majd örökké birtokolni fogják.«” 14 Akkor az Örökkévaló megváltoztatta a szándékát, és nem hajtotta végre büntető ítéletét, amelyet népe ellen tervezett. 15 Ezután Mózes megfordult, és lejött a hegyről. Kezében hozta a Szövetség két kőtábláját, amelyek mind a két oldalukon tele voltak írva. 16 Ezeket a kőtáblákat Isten készítette, és ő maga véste beléjük az írást. 17 Józsué, aki Mózessel együtt közeledett a táborhoz, meghallotta az ünneplő tömeg lármáját, és ezt mondta Mózesnek: „Harci lármát hallok a táborból!” 18 De Mózes így válaszolt: „Nem győzelmi ének ez, sem a legyőzöttek gyászéneke, hanem mulatozók kurjongatása!” 19 Amikor Mózes a tábor széléhez ért, és meglátta a bikaborjú-szobrot, meg a táncolva ünneplő tömeget, olyan haragra gerjedt, hogy földhöz vágta a kőtáblákat, és azok össze is törtek ott, a Sínai-hegy alatt. 20 Azután az arany bika-szobrot tűzben megolvasztotta, majd porrá törte. A port vízbe keverte, és megparancsolta a népnek, hogy igyanak belőle mindannyian. 21 Majd felelősségre vonta Áront: „Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy bűnbe vitted őket?” 22 Áron ezt felelte: „Ne haragudj, uram! Hiszen tudod, milyen hajlamos ez a nép a rosszra! 23 Azt mondták nekem: »Nézd, nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki kihozott minket Egyiptomból! Készíts nekünk istent, hogy vezessen bennünket!« 24 Erre azt válaszoltam nekik: »Akinek van arany ékszere, hozza ide!« Össze is gyűjtöttek egy csomó aranyat, én meg tűzbe dobtam, és ez a bikaborjú lett belőle.” 25 Mózes megértette, hogy a nép azért vadult meg, mert Áron hagyta, hogy elvaduljanak, és úgy viselkedjenek ellenségeik szeme láttára, mint a bolondok. 26 Ezért Mózes odaállt a tábor kapujába, és így kiáltott: „Ide hozzám, aki hűséges az Örökkévalóhoz!” Ekkor a Lévi törzsébe tartozó férfiak odafutottak hozzá.