1 Mikor a nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyről; összegyülekezett a nép Áron körül, és azt mondták neki: Nosza, csinálj nekünk egy Istent, aki előttünk járjon, mert ebből a Mózesből, abból az emberből, aki felhozott minket Egyiptom földjéről, nem tudjuk, hogy ebből mi lett. 2 Áron pedig azt mondta nekik: Tépjétek le az aranykarikákat, melyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok füleiben vannak; és hozzátok hozzám. 3 Erre letépte magáról az egész nép azokat az aranykarikákat, melyek füleikben voltak; és odavitték Áronhoz. 4 És ő elvette kezükből és kialakította azt a vésővel, és csinált belőle egy öntött borjút; azok pedig azt mondták: Ez a te istened, Izráel, ki téged felhozott Egyiptom földjéről. 5 Mikor Áron ezt látta, oltárt épített előtte; és kikiáltotta Áron és azt mondta: Ünnepe lesz az Úrnak holnap. 6 És másnap korán felkeltek és égő áldozatokat áldoztak és visszafizetési áldozatokat vittek; aztán leült a nép enni és inni, aztán felkelt játszani. 7 Akkor azt mondta az Úr Mózesnek: Nosza menj le, mert rosszat tett a te néped, melyet felhoztál Egyiptom földjéről. 8 Hamar letértek arról az útról, amelyet én parancsoltam nekik, egy öntött borjút csináltak maguknak; és leborulnak előtte, áldoznak neki, és azt mondják: Ez a te istened, Izráel, aki téged felhozott Egyiptom földjéről. 9 Aztán azt mondta az Úr Mózesnek: Látom én, hogy ez a nép kemény nyakú nép. 10 Most tehát hagyj engem, hogy gerjedjem fel rájuk haragom és emésszem meg őket; és téged tegyelek nagy néppé. 11 De Mózes kérlelte az Urat, az ő Istenét; és azt mondta: Miért gerjedne fel, Uram, haragod a te néped ellen, melyet kihoztál Egyiptom országából nagy erővel és erős kézzel? 12 Miért mondják az egyiptomiak, szólván: Rossz szándékkal hozta ki őket, hogy megölje őket a hegyek között, és hogy eltörölje őket a föld színéről? Térj vissza haragod hevétől, és bánd meg ezt a néped ellen való rosszat.

13 Emlékezzél Ábrahámra, Izsákra és Izráelre, a te szolgáidra, akiknek magadra esküdtél meg, és így beszéltél nekik: Megsokasítom a ti magotokat, mint az ég csillagait; és ezt az egész földet, amelyről szóltam, a ti magotoknak fogom adni, hogy örökké birtokukban tartsák. 14 Így aztán megbánta az Úr azt a rosszat, amit mondott, hogy tesz az ő népével. 15 Akkor Mózes megfordult és lement a hegyről (a törvény két táblája a kezében; mind a két oldalukon beírt táblák, innen is, onnan is be voltak írva. 16 Ezeket a táblákat pedig Isten készítette; az írás is Isten írása volt rávésve a táblákra). 17 És mikor Józsué meghallotta a nép hangját, amint rivalgott, azt mondta Mózesnek: Harci zaj van a táborban! 18 Az pedig azt mondta: Nem győzelmi kiáltás hangja, sem nem megvertek kiáltásának hangja; dalolás hangját hallom én. 19 És történt, hogy mikor közel ért a táborhoz és látta a borjút és a körtáncokat: fellobbant Mózes haragja és eldobta kezéből a táblákat, és összetörte őket a hegy alatt. 20 Akkor fogta a borjút, amit készítettek, megégette tűzben, összezúzta úgy, hogy porrá lett; és elszórta a víz színére, és megitatta Izráel fiaival. 21 Aztán azt mondta Mózes Áronnak: Mit tett neked ez a nép: hogy ily nagy bűnt hoztál rá? 22 Áron pedig azt mondta: Ne lobbanjon fel uram haragja; te ismered a népet, hogy gonosz. 23 Azt mondták tehát nekem: Készíts nekünk egy Istent, aki előttünk járjon; mert ebből a Mózesből, abból az emberből, aki felhozott bennünket Egyiptom földjéről, nem tudjuk, mi lett. 24 Én pedig azt mondtam nekik: Akin arany van, tépjétek le magatokról és adjátok nekem; aztán a tűzbe dobtam azt, és kijött ez a borjú. 25 Mikor azért látta Mózes, hogy a nép el van vadulva; mert szabadjára engedte Áron, suttogásul ellenségei között: 26 megállt Mózes a tábor kapujában, és azt mondta: Aki az Úrral van, ide hozzám! És Lévi fiai mind hozzá gyülekeztek. 27 És azt mondta nekik: így szól az Úr, Izráel Istene: Kösse fel kardját ki-ki az oldalára; menjetek keresztül a táboron és jöjjetek vissza, egyik kaputól a másik kapuig, és ölje meg ki-ki a saját testvérét, ki-ki a saját felebarátját és ki-ki a saját rokonát. 28 És Lévi fiai Mózes szavai szerint cselekedtek; és elesett a népből azon a napon mintegy háromezer férfi.