1 És beszélt az Úr Mózessel, mondván: 2 Íme elhívtam név szerint Becalélt, a Húr fiának, Úrinak fiát Júda törzséből. 3 És betöltöttem őt isteni szellemmel bölcsességben, értelemben, tudásban és minden munkában. 4 Terveket kigondolni: dolgozni aranyban, ezüstben és rézben. 5 Befoglalni való kő vésésében és fafaragásban; egyáltalán minden munka elkészítésében. 6 És íme én mellé adtam Oholiábot, Ahiszámák fiát, Dán törzséből, és minden bölcs szívű ember szívébe adtam bölcsességet, hogy készítsenek el mindent, amit neked parancsoltam. 7 A találkozás sátorát, a ládát a törvénynek és a reá való fedelet; és a sátor egész felszerelését. 8 Tudniillik az asztalt és felszerelését, a tiszta gyertyatartót és egész felszerelését; és a füstölő oltárt. 9 Az égő áldozati oltárt és egész felszerelését; a medencét és állványát. 10 A szolgálati ruhákat: tudniillik Áron papnak szent ruháit, és fiainak papi ruháit. 11 A kenet-olaját, és a fűszerszámos füstölőszert a szenthely számára. Egészen úgy csinálják, mint ahogy parancsoltam neked. 12 És így szólt az Úr Mózesnek, mondván: 13 És te beszélj Izráel fiaival, mondván: Csak az én szombataimat megtartsátok; mert az a jel köztem és köztetek nemzedékről nemzedékre arra nézve, hogy tudjátok, hogy én, az Úr, vagyok az, aki titeket megszentellek. 14 Tartsátok meg tehát a szombatot, mert szentség az nektek: aki megszentségteleníti, halállal lakol; mert bárki legyen, aki azon valami munkát végez, irtassék ki az a lélek az ő népe közül. 15 Hat napon át kell munkát tenni, de a hetedik napon szombat van, szent ünnepi nyugalom az Úrnak; aki munkát végez a szombat napján, halállal lakoljon. 16 Megtartsák tehát Izráel fiai a szombatot: végrehajtván a szombatot nemzedékről nemzedékre örök szövetségül. 17 Köztem és Izráel fiai közt jel az örökre; mert hat napon készítette az Úr az eget és a földet, a hetedik napon pedig megszűnt és felüdült. 18 És mikor elvégezte vele való beszédét a Szináj hegyén, átadta Mózesnek a törvény két tábláját; kőtáblák voltak, Isten ujjával írva.