1 Ezek Áháznak, Júda királyának uralkodása idején történtek. Áház Jótám fia, ez pedig Uzzijjá fia volt. Recín, Arám királya és Pekah, Remaljá fia, Izráel királya hadjáratot indítottak Jeruzsálem, Júda fővárosa ellen, de nem tudták elfoglalni. 2 Mindez pedig így történt: Hírül vitték Áháznak, aki Dávid király utóda volt Júda trónján, hogy Arám és Izráel királyai összefogtak Júda ellen. Ennek hallatára Áház és egész népe nagyon megrémült: úgy ingadoztak, mint a fák a szélben. 3 Ekkor az Örökkévaló szólt Ézsaiásnak: „Fiaddal, Seárjásúbbal együtt menjetek ki a Felső-tóhoz, a csatorna végéhez, ahol a ruhafestők mezeje van. Ott fogtok találkozni Áházzal, 4 akinek ezt mondd: Vigyázz, ne ess kétségbe! Légy nyugodt, és ne félj! Ne ijedj meg Recín haragjától, se az arámi seregtől, se Remaljá fiától! Fenyegetésüknek nagyobb a füstje, mint a lángja! Ne félj tőlük! 5 Igaz, hogy ők gonosz terveket szőttek ellened és országod ellen. Igaz, hogy Arám és Izráel királyainak az a szándéka, hogy 6 megtámadják és elfoglalják Júdát, azután magukhoz csatolják, és Tábeal fiát tegyék meg királynak Júdában. 7 De az Örökkévaló Isten azt mondja: Nem lesz abból semmi, tervük kudarcot vall! 8 Hiszen Arám feje Damaszkusz, Damaszkusz feje pedig Recín. Még hatvanöt év, és Izráel királysága összedől, népe szétszóródik és eltűnik. 9 Izráel feje Samária, Samária feje pedig Remaljá fia. De ha nem bíztok bennem, ha nem hisztek szavamnak, bizony, ti sem maradtok meg!” 10 Az Örökkévaló ismét szólt Áházhoz: 11 „Kérj magadnak jelt az Örökkévalótól, Istenedtől! Kérj jelt megerősítésül, akár olyan mélységben, mint a Seol, akár olyan magasban, mint a Menny!” 12 De Áház így felelt: „Nem kérek jelt, nem teszem próbára az Örökkévalót!” 13 Ézsaiás ekkor azt mondta Áháznak: „Hallgass meg, Júda királya, és ti, az egész királyi család, akik Dávidtól származtok! Nem elég, hogy Isten embereit fárasztjátok, még Istenem türelmét is próbára teszitek! 14 Ha Áház nem kér jelt tőle, akkor Uram maga fog nektek jelt adni. Nézzétek! A fiatal szűz gyermeket fogan, fiút szül, és így nevezi fiát: »Immánuel«.

15 Ez a fiú vajat és mézet eszik, amíg megtanulja a rosszat elutasítani és a jót választani. 16 De még mielőtt ez a fiú megtanulja a rosszat elutasítani és a jót választani, elpusztul az a föld, amelynek két királyától annyira rettegsz, Áház! 17 Ami pedig Júda királyságát illeti, az Örökkévaló olyan időket hoz rád, Áház király, és az egész királyi családra, meg Júda népére, amilyen még nem volt, mióta Izráel királysága elszakadt Júdától: rátok hozza Asszíria királyát és seregét! 18 Akkor az Örökkévaló jelt ad, idehívja a legyeket Egyiptom folyóinak forrásaitól, és a vadméheket Asszíriából. 19 Mind eljönnek, letelepszenek a szakadékokban, sziklahasadékokban, tövises bokrokon és a nyájak itatóhelyén. 20 Abban az időben Uram borotvát bérel az Eufráteszen túl — az Asszír királyt —, és csupaszra-kopaszra borotválja vele egész Júdát! Bizony, Asszíria lekopasztja Júda királyságát és népét a feje tetejétől a lábáig mindenütt. Még szakállát is leborotválja! 21 Abban az időben mindenki csak egy tehenet és két juhot tart, 22 mégis annyira bővében lesz a tejnek, hogy állandóan vajat eszik. Valóban, aki megmarad Júdában, vajat és mézet fog enni! 23 Akkor az elhagyott szőlőskertekben, amelyekben régen ezer termő szőlőtő állt, s amelyek valaha ezer ezüstpénzt értek, csak tövises bokrok és tüskés gazok nőnek. 24 Ezekre a helyekre csak íjjal és nyilakkal lehet felmenni a vadállatok miatt, úgy elvadul az ország. 25 A termékeny dombokon, ahol valaha virágzó kerteket műveltek, olyan elvadult tövises bozót nő, hogy senki sem mer odamenni, csupán az ökröket és juhokat küldik, hadd legeljenek ott kedvükre, szabadon.”