1 Egyik nap az Örökkévaló szólt hozzám: „Fogj egy nagy írótáblát, és írd rá olyan betűkkel, hogy mindenki könnyen el tudja olvasni: »Siess a zsákmányra, gyorsan a prédára!« 2 Hívd magadhoz Úrijjá papot és Zekarjáhút, Jeberekjáhú fiát, hogy hitelesen tanúskodjanak erről.” 3 Ezután bementem a feleségemhez — aki szintén próféta volt —, és ő gyermeket fogant. Amikor a fiúnk megszületett, az Örökkévaló ezt mondta: „Így nevezd a fiadat: »Siess a zsákmányra, gyorsan a prédára.« 4 Mert mielőtt ez a gyermek megtanulja kimondani, hogy »Papa« és »Mama«, az asszír hadsereg kirabolja Damaszkuszt és Samáriát, és a hadizsákmányt Asszíria királya elé viszik.” 5 Egyik nap az Örökkévaló szólt hozzám: 6 „Júda népe elfordult Silóah csendesen folyó vizétől, és inkább Recínben és Remaljá fiában reménykedik.” 7 Ezért az Úr rázúdítja Júdára az Eufrátesz hatalmas árvizét: Asszíria királyának hadseregét, teljes dicsőségét és hatalmát! Bizony, olyan lesz ez, mint a folyó áradása: kilép a medréből, átcsap a partokon, s hömpölyögve mindent eláraszt! 8 Júdába is betör az áradat, s úgy ellepi, hogy egészen a nyakáig ér! Egész országodra kiterjeszti hatalmát az ellenség, ó, Immánuel! De Isten velünk lesz! 9 Gyülekezzetek nemzetek, seregetek úgyis a vesztébe rohan! Figyeljetek, távoli népek, készüljetek a harcra, seregetek úgyis a vesztébe rohan! Készüljetek a harcra, seregetek úgyis a vesztébe rohan! 10 Tanácskozzatok csak Júda ellen, tervetek úgyis kudarcot vall! Hasztalan beszéltek és határoztok, nem sikerülhet, mert velünk az Isten! 11 Az Örökkévaló ismét szólt hozzám. Kezével erősen megragadott, hogy figyelmeztessen: ne járjak ennek a népnek az útján. Ezt mondta: 12 „Vigyázz, ti ne tartsátok összeesküvésnek, amit e nép annak tart, s ne kövessétek őket! Ne féljetek attól, amitől ők félnek, s ne rémüljetek meg, ha ők megrémülnek! 13 Az Örökkévalót, a Seregek Urát tartsátok szentnek, őt tiszteljétek és féljétek!

14 Akkor számotokra ő lesz a szent hely és a biztos menedék! De Izráel és Júda népe számára pedig kő lesz, amelyben megbotlanak, szikla, amelynek nekiütköznek, sőt, csapda és verem Jeruzsálem lakosainak. 15 Bizony, közülük sokan megbotlanak benne, elesnek és összetörnek, csapdába esnek, és rabságba kerülnek. 16 Kösd össze ezt a tekercset, pecsételd le, és bízd tanítványaimra, hogy őrizzék meg!” 17 De én várom az Örökkévalót, aki elfordult Jákób népétől, és benne reménykedem. 18 Nézzétek! Én és a gyermekeim, akiket az Örökkévaló adott nekem, jelek és csodák vagyunk Izráelnek, mert így akarta az Örökkévaló, a Seregek Ura, aki Sion hegyén lakik! 19 Ha az emberek azt mondják nektek: „Kérdezzük meg a halottidézőket és jósokat, akik suttognak és motyognak!” — ne hallgassatok rájuk! Nem inkább Istent kellene megkérdeznünk? Nem az ő tanácsát kellene kérnünk? Miért kérdezzék az élők a holtakat? 20 Figyeljetek inkább az Örökkévaló tanítására és kijelentésére! Mert ha nem az ő szavára figyeltek, nem virrad hajnal a számotokra! 21 Aki a halottidézőkre hallgat, sötétségben fog bolyongani! Éhesen és nyomorogva tévelyeg az ilyen, s ha elkeseredik, felnéz, és megátkozza királyát és Istenét. 22 Ha pedig a földre néz, csak nyomort, sötétséget és reménytelenséget lát, s végül teljes sötétségben találja magát.