1 Szólt az Úr hozzám: »Végy magadnak egy nagy táblát, és írd rá emberi írással: Mahhér Sálál Hás Báz!« 2 Megbízható tanúkat állítottam magamnak: Uriás papot és Zakariást, Barakja fiát. 3 Majd bementem a prófétaasszonyhoz, s az fogant, és fiat szült. Ekkor az Úr azt mondta nekem: »Add neki ezt a nevet: Mahhér Sálál Hás Báz! 4 Mielőtt ugyanis a gyermek kiáltani tudná: `Apám' és `Anyám', elviszik Damaszkusz gazdagságát és Szamaria zsákmányát Asszíria királya elé.« 5 Majd folytatta az Úr, s még ezt mondta nekem: 6 »Mivel ez a nép megvetette a Síloénak csöndesen folydogáló vizét, s elveszíti bátorságát Rászin és Remalja fia előtt, 7 azért, íme, az Úr rájuk hozza a Folyam hatalmas és nagy vizét: Asszíria királyát és annak minden dicsőségét; s az átlépi mindenütt medrét, és elárasztja egész partját; 8 áthömpölyög Júdán, árad és keresztülfolyik, egészen nyakig ér. Kiterjeszti szárnyát, mely betölti országod szélességét, ó, Emmánuel!« 9 Tomboljatok csak, népek, majd meg fogtok rettenni! Figyeljetek fületekkel valamennyien, ti messzi országok: övezzétek csak fel magatokat, majd meg fogtok rettenni, övezzétek csak fel magatokat, majd meg fogtok rettenni! 10 Szőjetek csak tervet, úgyis meghiúsul; szóljatok csak szót, úgysem valósul meg, mert velünk az Isten! 11 Mert így szólt hozzám az Úr, amint keze megragadott engem, és arra intett, hogy ne járjak ennek a népnek útján: 12 Ne mondjatok összeesküvésnek semmit, amit ez a nép összeesküvésnek mond, és amitől fél, attól ne féljetek, ne is rettegjetek!« 13 A Seregek Urát tartsátok szentnek, tőle féljetek, és tőle rettegjetek! 14 Akkor ő szentély lesz, de botlás köve és botrány kősziklája Izrael két házának, háló és csapda Jeruzsálem lakóinak. 15 Közülük sokan megbotlanak, elesnek és összetörik magukat, hálóba kerülnek és fogságba jutnak. 16 Kösd össze a tanúbizonyságot, pecsételd le a tanítást tanítványaimban! 17 Várom az Urat, aki elrejtette arcát Jákob háza elől, és benne remélek. 18 Íme, én és a gyermekek, akiket nekem adott az Úr, jelek és csodák vagyunk Izraelben a Seregek Urától, aki a Sion hegyén lakik.

19 És ha így szólnak hozzátok: »Forduljatok a halottidézőkhöz és a jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak! Miért ne fordulna a nép az Istenéhez, az élők ügyében a halottakhoz?« 20 – utasítsátok őket a tanításhoz és a tanúbizonysághoz! Bizony, olyan dologról beszélnek, amelynek nincs hajnala. 21 Bolyong majd ott az ilyen, csüggedten és éhesen, és mivel éhezik, haragra gerjed, s megátkozza Királyát és Istenét. Fölfelé néz, 22 majd a földre tekint: és íme, szorongatás és sötétség; nyomasztó sötétben van, és homályba taszítva. 23 De nem lesz többé sötétség, ahol elnyomás van. Az első időben megalázta Zebulon földjét és Naftali földjét, de az utolsó időben megdicsőíti a tengerhez vezető utat, a Jordánon túli vidéket, a pogányok Galileáját.