1 De nem lesz mindig sötétség ott, ahol most nyomorúság van! Igaz, az Úr előbb megalázta Zebulon és Naftáli földjét, de később dicsőségessé teszi Galileát, idegen népek lakóhelyét, a Jordánon túli vidéket, és a Tenger útjának tartományát. 2 Mert a nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát! A halál árnyékának országában lakókra hirtelen fény ragyog. 3 Uram, te megsokasítod ezt a népet, ujjongó örömmel töltöd meg szívüket! Úgy örvendeznek előtted, mint az aratás ünnepén, mint győztes csata után, mikor zsákmányt osztanak. 4 Mert összetörted rabságunk igáját, szétzúztad elnyomónk hatalmát, nyomorgatónk botját eltörted, mint Midján napján! 5 A durva katonacsizmák, amelyek letiportak minket, mind elégnek, minden véres egyenruhát tűz emészt meg! 6 Mert egy gyermek születik, fiút ad nekünk az Örökkévaló, aki vállára veszi az uralom terhét. Így hívják: „Csodálatos, Tanácsadó, Erős Isten, Öröklét Forrása, Békesség Fejedelme.” 7 Békéje és uralkodása egyre jobban kiterjed, véget nem ér soha! Királyként ül Dávid trónján, melynek igazság az alapja. Igazságosság által uralkodik attól kezdve örökké. Féltő szeretetének tüze által az Örökkévaló, a Seregek Ura viszi ezt véghez. 8 Uram figyelmeztette Jákób népét, üzent Izráelnek, 9 hogy megértse az egész nemzet, még Efraim és Samária minden lakója is, akik büszkén és gőgös szívvel mondják: 10 „Ha vályogházainkat lerombolták, majd újakat építünk, de faragott kövekből! A vadfüge-gerendák leestek, de mi cédrus-gerendákkal pótoljuk!” 11 Ezért az Örökkévaló felhozza Izráel ellen Arám seregét, Recín ellenségeit. Ráküldi összes ellenfeleit: 12 jönnek az arámok keletről, támadják a filiszteusok nyugatról, mind tátott szájjal falják Izráelt. Ezzel az Úr haragja még nem csillapult le, karja még felemelve marad! 13 A nép mégsem tért vissza az Örökkévalóhoz, a Seregek Urához, aki fenyítette őket, nem keresték őt, nem törődtek vele! 14 Ezért az Örökkévaló levágja Izráelről mind a fejét, mind a farkát, a magas pálma ágát, és az alacsony sást egyaránt. 15 A fej: az idős vezetők, a tekintélyesek, a farok: a hamis próféták.

16 Mert vezetői e népet tévútra vezették, s akiket vezettek, elvesztek. 17 Ezért Uram nem leli örömét az ifjakban, s nem könyörül sem az árvákon, sem az özvegyeken, hiszen istentelenek és gonoszok mindannyian, s mindenki ostobaságot beszél. Ezzel az Úr haragja még nem csillapult le, karja még felemelve maradt! 18 A gonoszság, mint a tűz, elégeti a tövises bozótot és a tüskés gazt. Meggyújtja a sűrű erdőt is, gomolygó füstje magasra emelkedik. 19 Az Örökkévaló, a Seregek Ura haragjától lángba borul a föld, bizony, megég a nép e tűzben, menthetetlenül! Senki sem könyörül testvérén, sem rokonán! 20 Jobb felé harap, de nem lakik jól, bal felől rabol, azonmód felfalja, mégsem elégszik meg, mind egymást marják és emésztik. 21 Manassé Efraimra támad, Efraim Manassét marja, majd mindketten Júdának esnek. Ezzel az Úr haragja még nem csillapult le, karja még felemelve maradt!