1 Mert nem homály illeti, amin nyomor van. Az előző időben megalázta Zebulon földjét és Naftali földjét; és az utóbbiban megtisztelte a Tengerútját, Jordánelvét, a pogányok Galileáját. 2 A nép, mely sötétségben járt, látott nagy világosságot; e és akik a halál árnyékországában laknak, világosság fénylett fel azoknak. 3 Megsokasítottad a vigasságot, megnövelted az örömöt; örülnek előtted, mint aratáskor örülnek, mint akkor vigadnak, mikor zsákmányt osztanak. 4 Mert terhe igáját és válla pálcáját, hajtójának botját eltörted, mint Midján napján. 5 Mert minden zörgéssel toppanó topán és vérben meghentergett ruha az égedelemé lesz, tűznek eledele. 6 Mert gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk, és annak vállára száll az uralom; és így nevezik nevét: Csoda-tanácsos, Isten-hős, Örök-atya, Béke-fejedelem. 7 Az uralom növelésére és végtelen békére Dávid trónján és királyságán. Hogy felállítsa azt, és erősítse azt ítélettel és igazsággal, mostantól fogva mindörökké. A Seregek Urának szerelme műveli ezt. 8 Igét küldött az Úr Jákóbra, és leesik Izráelre; 9 és megtapasztalja az egész nép, Efraim és Samária lakossága; amint kevélyen és nagyzó szívvel mondják: 10 Téglák dőltek, faragott köveket építünk; szikomorfák kivágattak, cédrusokra váltjuk. 11 De miután diadalmat ad az Úr Recinen az ő támadóinak; majd az ő ellenségeiket ingerli fel. 12 Szíria előlről és a filiszteusok hátulról; úgy eszik Izráelt tele szájjal. Mindezzel nem tér meg haragja, és keze még kinyújtva. 13 És ha a nép nem tér meg sújtolójához; és a Seregek Urát nem keresi: 14 akkor kivág az Úr Izráelből főt és farkat, pálmaágat és kákát egy napon. 15 A vén és tekintélyes ember a fő; és a hazugság-tanító próféta a farok: 16 és e nép vezetői félrevezetők lettek; vezetettjei pedig elnyelendők. 17 Ezért ifjain nem örül az Úr, és árváin és özvegyein nem könyörül; mert mindnyája istentelen és gonosztevő, és minden száj bolondságot beszél. Mindezzel nem tér meg haragja és keze még kinyújtva. 18 Mert hitetlenség ég, mint a tűz, tövist és tüskét eszik; és felgyújtja az erdő sűrűjét, és porba száll füstoszlopként.

19 A Seregek Urának haragjától ég a föld; és olyanná lett a nép, mint a tűz eledele. Senki testvérén nem könyörül; 20 jobbra vág, és éhezik: és eszik balra, és nem lakik jól; ki-ki karja húsát eszi: 21 Manassé Efraimot és Efraim Manassét; együtt ezek Júda ellen! Mindezzel nem tér meg haragja, és keze még kinyújtva.