1 Jaj az igazságtalan törvények szerzőinek; és azoknak, akik elnyomó iratokat írnak: 2 hogy elcsavarják az ítélettől a gyámoltalanokat, és elrabolják népem szegényeinek jogát; hogy az özvegyek az ő martalékukká legyenek, és az árvákat kizsákmányolják. 3 És mit csináltok a számonkérés napján, és a viharban, mely messziről jön? Kihez menekedtek segítségért, és hol hagyjátok dicsőségteket? 4 Ha csak le nem térdel fogoly gyanánt, és el nem esnek megölöttek gyanánt. Mindezzel nem tér meg haragja, és keze még kinyújtva. 5 Jaj Asszíriának, haragom botjának, bár pálca ő, kezükben van haragom; 6 egy istentelen nemzetre akartam őt küldeni, és haragom népére kirendelni; martalékot elragadni, zsákmányt zsákmányolni, és csatakká tenni azt, mint az utcák sarát: 7 De ő nem így képzeli és szíve nem így gondolja; hanem az van szívében, hogy elpusztítson és kiirtson nem kevés nemzetet. 8 Mert azt mondja: Nemde fejedelmeim egyben királyok? 9 Nemde, mint Karkemis, olyan lett Kalnó? Vagy mint Árpád, nem olyan lett-e Hamát; vagy mint Damaszkusz, nem-e Samária? 10 Mint elérte kezem a bálványok királyságait [bár különb istenképeik voltak, mint Jeruzsálemnek és Samáriának]; 11 nemde mint Samáriával és bálványaival tettem; úgy teszek Jeruzsálemmel és bálványaival is? 12 Lesz tehát, hogy mikor elvégzi az Úr minden munkáját Cion hegyén és Jeruzsálemben: meglátogatom az asszír király szíve nagyzolásának gyümölcsét, és szeme nagyralátásának dicsekedését. 13 [Mert azt mondja: Kezem erejével cselekedtem, és bölcsességemmel, mert eszes vagyok: így mozdítottam el népek határait, és zsákmányoltam el készleteiket, és döntöttem le, mint egy bika, trónon ülőket. 14 És mint a fészket, úgy kapta kezem a népek vagyonát, és mint elhagyott tojásokat szednek össze, úgy szedtem én össze az egész földet; és nem volt, aki szárnyat lebbentett, vagy szájat tátott és pisszent volna.] 15 Dicsekszik-e a fejsze az ellen, aki vág vele; vagy nagyzol-e a fűrész az ellen, aki lendíti? Mintha a bot lóbálná azokat, akik emelik, mintha egy pálca emelne valakit, aki nem fa.

16 Ezért küld az Úr, a Seregek Ura kövérségére sorvadást; és dicsősége alatt égedelem ég, mint tűzégés. 17 És lesz Izráel világossága tűzzé és Szentje lánggá; és felgyújtja és megeszi tövisét és tüskéjét egy nap: 18 és erdejének és kertjének dicsőségét testestül-lelkestül megeszi. És olyan lesz, mint mikor a sorvadásos elolvad: 19 és erdeje fájának kevés számú maradványa lesz, egy gyermek is felírhatja. 20 És lesz azon a napon, többé már nem fog Izráel maradványa és Jákób házának menekültsége arra támaszkodni, aki őt veri: hanem támaszkodik az Úrhoz, Izráel Szentjéhez híven; 21 a maradék, mely megtér, Jákób maradéka, az Isten-hőshöz. 22 Mert ha annyi lenne néped, Izráel, mint a tenger fövenye, egy maradék tér meg belőle: öldöklés végeztetett, igazsággal özönlő; 23 mert véget és döntést akar cselekedni az Úr, a Seregek Ura az egész földön. 24 Ezért, így mondta Uram, a Seregek Ura: Ne félj én népem, Cion lakossága, Asszíriától, mely bottal üt téged és pálcáját emeli rád egyiptomi módra; 25 mert még egy kevés, egy kicsi, és elmúlik a bosszúság, és haragom az ő elpusztításukra lesz. 26 És korbácsot emel rá a Seregek Ura, mint Midján megverésekor Oréb szirtjén: pedig a tenger ellen lesz, és felemeli azt Egyiptom módjára; 27 és lesz azon a napon, eltávozik terhe válladról és járma nyakadról, és járom törik kövérségtől. 28 Megérkezik Ajjátba, átmegy Migronba; Mikmászban leteszi poggyászát: 29 Átjárón átmennek, Geba éjjeli szálásunk; remeg Ráma, Saul Gibeája menekül: 30 Visíts hangosan, Gallim leánya; figyelj Laisa, szegény Anatót! 31 Madména menekül, Gébim lakói menekítenek: 32 még ma Nóbban áll meg, s kezével integet Cion lánya hegyének, Jeruzsálem halmának. 33 Íme, az Úr, a Seregeknek Ura, lombkoronát vagdal rettenettel; és a kiemelkedő növésűek kivágatnak, és a magasak lealacsonyíttatnak; 34 és levágja az erdő sűrűit a vassal, és a Libánon elesik egy hatalmas által: