1 Jaj azoknak, akik gonosz törvényeket hoznak, és akik sanyargató rendeletet írnak, 2 hogy elnyomják a perben a szegényeket. Megfosztják jogaiktól népem megalázottait; hogy zsákmányukká legyenek az özvegyek, és az árvákat kirabolják! 3 De mit tesztek majd a látogatás napján, és amikor távolról jön a veszedelem? Kihez menekültök segítségért, és hol hagyjátok gazdagságtokat? 4 Csak térdre hullnak a foglyok között, és a megöltek alá esnek. S ezzel még nem fordult el az Úr haragja, a keze még ki van nyújtva! 5 Jaj Asszíriának, haragom vesszejének! Kezében van bosszúállásom botja. 6 Elküldöm őt az elvetemült nemzet ellen, és parancsot adok neki haragom népe ellen, hogy zsákmányt zsákmányoljon, és prédát prédáljon, s tapossa azt, mint az utca sarát. 7 Ő azonban nem így vélekedik, és szíve nem így gondolkodik, hanem szíve szándéka, hogy pusztítson, és kiirtson nem kevés nemzetet. 8 Mert azt mondja: Vajon főembereim egyúttal nem királyok is? 9 Nem úgy járt-e Kalné, mint Karkemis? Nem úgy Hamat, mint Arfád? És nem úgy Szamaria, mint Damaszkusz? 10 Ahogy elérte kezem a bálványok királyságait, akiknek több bálványszobruk volt, mint Jeruzsálemnek és Szamariának, 11 ahogy tettem Szamariával és bálványaival, nem úgy teszek-e majd Jeruzsálemmel és bálványképeivel?« 12 Ez történik majd, amikor az Úr beteljesíti minden művét Sion hegyén és Jeruzsálemben: Megfenyítem az asszír király öntelt szívének gyümölcsét és kevély szemének büszkeségét. 13 Azt mondta ugyanis: »A saját kezem erejével cselekedtem, az én bölcsességemmel, mert okos vagyok; eltöröltem a népek határait, vagyonukat elraboltam, és letaszítottam hatalmammal a trónon ülőket. 14 Elérte kezem, mint a fészket, a népek gazdagságát; s amint begyűjtik az elhagyott tojásokat, úgy gyűjtöttem be a föld országait, és nem volt, aki szárnyát mozdítani merte volna, vagy száját kinyitotta volna, hogy csipogjon.« – 15 »Vajon dicsekedhet-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Vagy nagyzolhat-e a fűrész azzal szemben, aki húzza? Mintha a vessző lendíthetné azt, aki emeli, és a bot emelhetné azt, aki nem fa!

16 Ezért az Úr, a Seregek Ura sorvadást bocsát kövéreire, és dicsősége alatt láng lobban fel, mint tűznek lángja. 17 Izrael Világossága lesz a tűz, és Szentje a láng: elégeti és elemészti tüskéjét és tövisét egyetlen napon. 18 Testestől lelkestől megsemmisíti erdejének és gyümölcsöskertjének dicsőségét, és olyan lesz, mint a senyvedő beteg. 19 Erdeje megmaradt fáinak oly csekély lesz száma, hogy egy gyermek is összeírhatja őket. 20 Ez történik majd azon a napon: Izrael maradéka és Jákob házának menekültjei nem abban bíznak többé, aki veri őket, hanem az Úrban, Izrael Szentjében bizakodnak hűségesen. 21 A maradék megtér, Jákob maradéka, az erős Istenhez. 22 Ha a te néped, Izrael, annyi lenne is, mint a tenger fövenye, csak a maradék tér meg belőle. Az eltervezett megsemmisülés igazságosan árad, 23 mert az eltervezett megsemmisítést végbeviszi az Úr, a Seregek Istene az egész földön. 24 Ezért így szól az Úr, a Seregek Istene: »Ne félj, én népem, Sion lakója, Asszíriától, mely vesszővel ver téged, és botját emeli ellened, mint Egyiptom! 25 Mert még egy kevés kis idő, és véget ér haragom, s indulatom az ő pusztítása ellen fordul.« 26 S a Seregek Ura megsuhintja fölötte ostorát, mint amikor megverte Mádiánt Óreb sziklájánál; és botját felemeli a tenger fölé, mint Egyiptomban. 27 Ez történik majd azon a napon: lekerül az ellenség terhe válladról és igája nyakadról. A pusztító felvonul Rimmonból. 28 Eljut Ajjátba, áthalad Magronon, Makmásznál leteszi felszerelését; 29 átkelnek a szoroson; Gábában lesz éjszakai szállásuk; megrémül Ráma, Saul Gibeája megfutamodik. 30 Sikolts hangosan, Batgallim; figyelj, Lajesa; válaszolj, Anatót! 31 Elfut Madmena, Gábím lakói menekülnek. 32 Még ma megáll Nóbban: kezét lendíti Sion leányának hegye ellen, Jeruzsálemnek dombja ellen. 33 Íme, az Úr, a Seregek Ura levágja az ágakat rettentő erővel, a sudár növésű fák leroskadnak, és a magasak ledőlnek. 34 Kivágják vassal az erdő bozótját, és a Libanon hatalmas cédrusaival elbukik.