1 Várhatok-e tőletek bátorítást, vagy isteni szeretetből fakadó vigasztalást Krisztusban? Van-e igazi közösségünk egymással a Szent Szellemben? Van-e bennetek könyörületesség és együttérzés irántam? 2 Ha igen, akkor tegyétek meg, amire kérlek titeket, hogy az örömömnek ne maradjon semmi híja! Hozzátok összhangba egymással a gondolkozásotokat, és ugyanazzal az isteni szeretettel szeressétek egymást! Éljetek teljes egyetértésben, és ugyanarra a célra törekedjetek! 3 Ne az önzés vagy a dicsőségvágy irányítson benneteket! Ellenkezőleg, legyetek alázatosak, és a testvéreiteket részesítsétek előnyben magatokkal szemben! 4 Ne a saját érdekeiteket tartsátok szem előtt, hanem mindenki a másik javát keresse! 5 Az a gondolkozásmód és törekvés uralkodjon hát bennetek is, amely a Krisztus Jézusban volt, aki 6 öröktől fogva isteni természetű, mégsem ragaszkodott ahhoz, hogy Istennel egyenlő. 7 Önként mondott le minden dicsőségéről, vállalta, hogy szolgává legyen, és emberré lett. 8 Szolgai formában élve a földön, még jobban megalázta magát, engedelmes volt egészen a kereszthalálig! 9 Isten ezért mindenek fölé emelte, s olyan nevet adott neki, amely minden névnél hatalmasabb. 10 Térdet hajt minden teremtmény Jézus nevére Mennnyen, Földön és föld alatt, 11 s minden nyelv megvallja, hogy Jézus Krisztus az Úr, az Atya Isten dicsőségére! 12 Szeretett testvéreim, ti mindig hallgattatok rám, amikor közöttetek éltem. Most, hogy távol vagyok, még sokkal fontosabb, hogy engedelmeskedjetek. Isten iránti teljes tisztelettel, sőt istenfélelemmel tegyétek teljessé és vigyétek véghez mindazt, ami az üdvösségetekből következik! 13 Mert maga Isten az, aki végzi a munkáját bennetek, és segít, hogy ti is azt akarjátok tenni, ami neki örömet szerez. Ő ad hozzá erőt is, hogy képesek legyetek megtenni, amit kell. 14 Mindezt azonban elégedetlenség és panaszkodás nélkül tegyétek! 15 Akkor Isten ártatlan és tiszta gyermekei lesztek, akikben senki sem találhat hibát. E gonosz és romlott nemzedékben úgy ragyogtok, mint a csillagok a sötét éjszakában,

16 miközben Isten életet adó üzenetét hirdetitek nekik. Ezért majd dicsekedni fogok veletek a Krisztus Napján, amikor ő visszajön. Akkor látni fogom, hogy nem hiába fáradoztam közöttetek. Akkor látszik majd meg, hogy a versenypályát végigfutottam, és győztem. 17 Hitetek által egész életetek olyan, mint Isten oltárán az áldozat. Lehet, hogy ehhez az áldozathoz — italáldozatként — a saját halálomat is hozzá kell adnom. De még ha így is történne, akkor is boldog leszek, és együtt örülök veletek. 18 Ti is örüljetek ennek velem együtt! 19 Bízom az Úr Jézusban, hogy hamarosan elküldhetem hozzátok Timóteust, és hogy a jó hírek, amelyeket rólatok fog hozni, felvidítanak engem. 20 Ő az egyetlen, aki hozzám hasonlóan a szívén viseli a sorsotokat. 21 A többiek ugyanis csak a saját érdekeikkel törődnek, nem a Jézus Krisztus dolgaival. 22 Ismeritek Timóteust, és tudjátok, hogy úgy szolgált velem együtt az örömüzenet hirdetésében, mint fiú az apjával. 23 Mihelyt meglátom, hogyan alakul a sorsom, azonnal szeretném elküldeni őt hozzátok. 24 Sőt, bízom az Úrban, hogy hamarosan én magam is meglátogatlak benneteket. 25 Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditoszt, aki kedves testvérem, munkatársam és harcostársam is. Őt azért küldtétek hozzám, hogy a mostani helyzetemben segítsen nekem, 26 most azonban visszaküldöm, mert már nagyon hiányoztatok neki. Az is nyugtalanította, hogy tudomást szereztetek a betegségéről. 27 Mert valóban beteg volt, sőt majdnem meg is halt, Isten azonban könyörült rajta. De nemcsak rajta, hanem rajtam is, hogy egyéb szomorúságaimra ne jöjjön újabb bánat. 28 Ezért még inkább haza akartam őt küldeni, hogy mikor találkoztok, újra együtt örülhessetek. Így én is megnyugodhatok. 29 Fogadjátok hát őt nagy örömmel az Úrban, mert megérdemli, hogy tiszteljétek! 30 Ő ugyanis Krisztus munkája miatt került oly közel a halálhoz. Életét kockáztatta, hogy engem szolgálhasson helyettetek is.