1 Ha annakokáért helye van Krisztusban a bátorításnak, ha helye van a szeretet vigasztalásának, ha helye van a Szellemben való közösségnek, ha helye van az irgalmasságnak és könyörületességnek, 2 Teljesítsétek be az én örömömet azzal, hogy egyetértésben legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, ugyanazon indulattal lévén. 3 Semmit ne cselekedjetek versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván magatoknál. 4 Ne keresse ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másikét is. 5 Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, 6 Aki, mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, 7 Hanem Önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett; 8 És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. 9 Annakokáért az Isten is felmagasztalá Őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; 10 Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. 11 És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. 12 Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán az én jelenlétemben, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel munkálkodjatok üdvötökre. 13 Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést jókedvéből. 14 Mindent zúgolódás és versengés nélkül cselekedjetek; 15 Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint a csillagok e világon. 16 Életnek beszédét tartván elébük; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába. 17 De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papi szolgálatánál, mégis örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; 18 Azonképpen ti is örüljetek, és örüljetek együtt velem.

19 Reménylem pedig az Úr Jézusban, hogy Timótheust hamarosan elküldöm tihozzátok, hogy én is megviduljak, megértvén a ti dolgaitokat. 20 Mert nincs velem senki hozzá hasonló indulatú, aki igazán szívén viselné dolgaitokat. 21 Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét. 22 Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképpen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az Evangélium ügyében. 23 Őt azért reménylem, hogy tüstént elküldöm, mihelyt meglátom az én dolgaim állását. 24 Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni. 25 De szükségesnek tartottam, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, néktek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok; 26 Ugyanis vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrődött amiatt, hogy meghallottátok, hogy ő beteg volt. 27 Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, azonban nem csak rajta, hanem rajtam is, hogy szomorúság ne jöjjön szomorúságomra. 28 Annakokáért hamarabb küldtem őt haza, hogy viszontlátva őt, ismét örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom. 29 Fogadjátok azért őt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek: 30 Mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, kockára téve életét, hogy a ti körülöttem való szolgálatotok hiányát betöltse.