1 Azután egy hatalmas jelkép tűnt föl az égen: egy asszony, aki a napba volt öltöztetve, lába alatt a hold, a fején pedig koszorú tizenkét csillagból. 2 Az asszony terhes volt, és a vajúdás fájdalmai miatt kiáltozott, mert már közeledett a szülés ideje. 3 Majd egy másik jelképet láttam az égen: egy óriási, vörös sárkányt, amelynek hét feje és tíz szarva volt, a fejein pedig hét korona. 4 Farkával lesöpörte az égről, és a földre dobta a csillagok egyharmadát. A sárkány az asszony elé állt, aki már majdnem megszülte a gyermekét. A sárkány azonnal fel akarta falni a gyermeket, mihelyt megszületik. 5 Majd az asszony világra hozta a fiát, aki arra született, hogy vasjogarral uralkodjon minden nép fölött. Azután a fiúgyermeket felragadták Istenhez — a trónjához. 6 Az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Isten helyet készített neki, hogy ott gondoskodjanak róla ezerkétszázhatvan napig. 7 Ezután háború kezdődött az égben. Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal és annak angyalaival. 8 A sárkány vereséget szenvedett, és ezért sem ő, sem az angyalai nem maradhattak többé a Mennyben, 9 hanem kihajították őket onnan. Ez a sárkány az a régi kígyó, akit Ördögnek, vagy Sátánnak is hívnak, és aki az egész emberiséget becsapja. A Sárkányt és angyalait ledobták a Földre. 10 Ekkor erős hangot hallottam a Mennyben. Ezt mondta: „Most lett a győzelem Istenünké, most mutatta meg az erejét, most érkezett el királyi uralkodásának ideje! Isten Messiása most kezdi gyakorolni királyi hatalmát, mert most dobták le a Mennyből testvéreink Vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Isten előtt. 11 Testvéreink legyőzték a Vádlót a Bárány vérével, legyőzték beszédükkel, mert tanúskodtak az igazságról, legyőzték, mert nem ragaszkodtak az életükhöz sem, s nem féltek a haláltól. 12 Örüljön a Menny, és ti mind, akik a Mennyben laktok! De jaj nektek, föld és tenger, mert leszállt hozzátok a Sátán, aki őrjöng dühében, mert tudja, hogy már csak kevés ideje maradt!” 13 Amikor a Sárkány látta, hogy ledobták a Földre, üldözni kezdte az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte.

14 Az asszony azonban két sas-szárnyat kapott, a hatalmas sas szárnyait, hogy el tudjon menekülni. El is repült a pusztába, arra a helyre, amelyet Isten készített a számára. Ott, a Sárkánytól távol, gondot viseltek rá három és fél évig. 15 Ekkor a Sárkány szájából egy folyó ömlött ki, hogy az asszonyt elsodorja. 16 De a föld segített az asszonynak: megnyitotta a száját, és elnyelte a vizet, amely a Sárkány szájából ömlött. 17 Erre a Sárkány nagyon megharagudott az asszonyra, és elment, hogy háborút indítson az asszony többi gyermeke ellen: azok ellen, akik megtartják Isten parancsait, és Jézusról tanúskodnak. 18 A Sárkány a tenger partjára állt.