1. Azután nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, aki a napba öltözött és a hold volt a lába alatt és fején tizenkét csillagból való korona. 2. Várandós volt és szülési fájdalmában vajúdva kiáltozott. 3. És más jel is feltűnt az égen: íme, egy hatalmas, tűzvörös sárkány, amelynek hét feje volt és tíz szarva, és hét fején hét korona. 4. Ennek farka az ég csillagainak harmadrészét magával sodorta és a földre dobta azokat. És odaállt a sárkány a szülő asszony elé, hogy mikor szül, megegye annak fiát. 5. És szült fiúgyermeket, aki vasvesszővel pásztorol minden nemzetet. És gyermeke felragadtatott az Istenhez és az ő királyi székéhez. 6. Az asszony pedig a pusztába futott, ahol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig. 7. És háború támadt az égben: Mihály és az ő angyalai hadakoztak a sárkánnyal és a sárkány is hadakozott az ő angyalaival együtt, 8. de nem vehetett diadalt, úgyhogy többé helyük sem találtatott a mennyben. 9. Így vettetett le a nagy sárkány, a régi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak neveznek, aki mind az egész föld kerekségét megtéveszti; s így vettettek le a földre vele együtt az ő angyalai is. 10. Azután hatalmas szózatot hallottam az égben, amely ezt mondta: Most valósult meg az üdvösség és a hatalom és a mi Istenünk országa és az ő Krisztusának hatalma, mert levettetett a mi atyánkfiainak vádlója, aki vádolta őket éjjel-nappal a mi Istenünk előtt. 11. De ezek legyőzték őt a Bárány vérével és az ő bizonyságtételük beszédével és nem kímélték életüket mind halálig. 12. Ezért ujjongjatok, ti egek, és akik bennük lakoztok! Jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög, aki tele van nagy haraggal, mint aki tudja, hogy kevés ideje van. 13. Mikor tehát látta a sárkány, hogy levetették a földre, üldözni kezdte az asszonyt, aki a fiút szülte. 14. De az asszonynak két hatalmas sasszárny adatott, hogy elrepülhessen a pusztába az ő helyére, hogy táplálják ott ideig, időkig és az idő feléig a kígyó elől elrejtve. 15. A kígyó pedig a szájából az asszony után vizet lövelt mint egy folyót, hogy elsodortassa őt.

16. De a föld segített az asszonyon, mert a föld megnyitotta száját és elnyelte a folyót, amelyet a sárkány lövelt ki szájából. 17. Ekkor megharagudott a sárkány az asszonyra és elment, hogy hadakozzék a többiekkel, az ő magvából valókkal, akik az Isten parancsolatait megőrzik s akiknél megvan a Jézus bizonyságtétele. 18. És a tenger fövenyére állt.