1. Azután egy vesszőhöz hasonló nádszálat adtak nekem e szóval: Kelj fel és mérd meg az Isten templomát, az oltárt és azokat, akik abban imádkoznak. 2. De a templom külső udvarát hagyd ki és ne mérd meg, mert a pogányoknak adatott és a szent várost tapodják majd negyvenkét hónapig. 3. És meghagyom az én két tanúmnak, hogy zsákruhába öltözve, ezerkétszázhatvan napig prófétáljanak. 4. Ezek az a két olajfa és két gyertyatartó, amelyek a föld Ura előtt állanak. 5. És, ha valaki bántani akarja őket, szájukból tűz jön ki, amely megemészti ellenségeiket. És ha valaki bántani akarja őket, annak így keli megöletnie. 6. Ezeknek megvan a hatalmuk arra, hogy bezárják az eget, hogy prófétálásuk ideje alatt ne legyen eső és van hatalmuk a vizeken, hogy vérré változtassák azokat és megverjék a földet mindenféle csapással, ahányszor csak akarják. 7. És mikor elvégzik majd bizonyságtételüket, a mélységből feljövő fenevad harcra kel ellenük és legyőzi és megöli őket. 8. És tetemeik ott feküsznek majd ama nagy város utcáján, amelyet lelki értelmezéssel Sodornának és Egyiptomnak hívnak, ahol az ő Urukat is megfeszítették. 9. És a népek és törzsek és nyelvek és nemzetek közül valók látják az ő holttestüket három és fél napig, és holttestüket nem engedik sírba tenni. 10. És a föld lakosai örülnek és ujjonganak rajtuk és ajándékokat küldenek egymásnak, mivel e két próféta gyötörte a föld lakosait. 11. De három és fél nap múlva élet lelkét adta beléjük az Isten és lábukra álltak, és nagy félelem szállott azokra, akik nézték őket. 12. És hatalmas szózatot hallottak az égből, amely azt mondta nekik: Jöjjetek fel idei és felmentek az égbe felhőben és látták őket ellenségeik. 13. És abban az órában nagy földrengés lett, úgyhogy a város tizedrésze összedűlt és megöletett a földrengésben hétezer ember, és a többiek megrémültek és dicsőséget adtak a menny Istenének. 14. A második jaj elmúlt; íme hamarosan jön a harmadik jaj.

15. És a hetedik angyal trombitált, ekkor hatalmas szózatok hangzottak a mennyben, amelyek így szóltak: Immár a mi Urunk és az ő Krisztusa uralkodik a világ felett és uralkodni fog örökkön-örökké. 16. És a huszonnégy vén, aki az Isten előtt ült királyi székben, arcra borult és így imádta az Istent: 17. Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten, aki vagy és aki voltál, hogy nagy hatalmadat kezedbe vetted és uralkodásodat elkezdetted. 18. És megharagudtak a pogányok, de eljött a te haragod és annak az ideje, hogy a halottak megítéltessenek és megadd a jutalmat a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek és azoknak, akik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak, és elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják. 19. És kitárult az Isten temploma a mennyben és láthatóvá lett az ő szövetségének ládája az ő templomában, majd villámlás, csattanás, mennydörgés, földrengés és nagy jégeső támadt.