1. Azután egy (mérő) vesszőhöz hasonló nádszálat adtak a kezembe e szóval: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát, az oltárt és az ott imádkozókat (a gyülekezetet). 2. De a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd meg, mert az a pogányoknak adatott, akik a szent várost tapodják majd negyvenkét hónapig. 3. És meghagyom az én két tanúmnak, hogy zsákruhába öltözötten ezerkétszázhatvan napig prófétáljanak. 4. Ok az a két olajfa és két gyertyatartó, amelyek a föld ura előtt állanak. 5. És ha valaki bántani akarja őket, szájukból tűz jön ki, és megemészti ellenségeiket, így keli annak elvesznie, ha csak szándékoznék valaki bántani őket. 6. Ezeknek hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget és prófétálásuk ideje alatt nem lesz eső, és van hatalmuk arra, hogy vérré változtassák a vizeket, és megverjék a földet mindenféle csapással, ahányszor csak akarják. 7. És mikor elvégzik majd bizonyságtételüket, a mélységből feljövő fenevad harcra kel ellenük, legyőzi és megöli őket. 8. És tetemeik ott feküsznek majd ama nagyváros utcáján, amelyet lelki értelmezéssel Sodornának és Egyiptomnak hívnak, ahol az ő Urukat is megfeszítették. 9. És a népek és törzsek, és nyelvek és nemzetek látják az ő holttestüket három és fél napig, nézik az ő holttestüket, de nem engedik sírba tenni. 10. És a föld lakosai örülnek és ujjonganak haláluk felett, és ajándékokat küldenek egymásnak, mivel e két próféta gyötörte lelkiismeretükben a föld lakosait. 11. De három és fél nap múlva élet lelkét adta beléjük az Isten, és lábukra álltak. Nagy félelem szállott azokra, akik ezt láttak. 12. És hatalmas szózatot hallottak az égből, amely ezt mondta: Jöjjetek fel ide! És ellenségeik szeme láttára felmentek az égbe felhőbe öltözötten. 13. És abban az órában nagy földrengés lett, úgyhogy a város tizedrésze összedőlt, és életét vesztette a földrengésben hétezer ember. A többiek megrémültek, és dicsőséget adtak a menny Istenének. 14. A második jaj elmúlt, íme jön csakhamar a harmadik jaj.

15. És a hetedik angyal trombitáit. Ekkor hatalmas szózatok hangzottak a mennyben, amelyek ezt mondták: E világ királysága a mi Urunké és az o Krisztusáé lett. És ő uralkodik felette örökkön örökké. 16. És a huszonnégy vén, aki az Isten előtt ült királyi székben, arcra borult és így imádta az Istent: 17. Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten, aki voltál, vagy és leszel, hogy nagy hatalmadat kezedbe vetted, és uralkodásodat elkezdetted. 18. Bár dühösködnek a pogányok, de eljött a te haragod napja, és annak az ideje, hogy ítéletet tarts a halottak felett, és megadd a jutalmat a te szolgáidnak, a prófétáknak, és szenteknek, és azoknak, akik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak. És elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják. 19. És kitárult az Isten temploma a mennyben, és láthatóvá lett az ő szövetségének ládája az ő templomában, majd villámlás, csattanás, mennydörgés, földrengés és nagy jégeső támadt.