1 És adának nékem vesszőhöz hasonló nádszálat, és angyal állt mellém és monda: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt, és azokat, akik abban imádkoznak. 2 De a tornácot, amely a templomon kívül van, kihagyd, és azt meg ne mérd; mert a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét hónapig. 3 És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezerkétszázhatvan napig. 4 Ezek az a két olajfa, és a két gyertyatartó, amelyek a földnek Istene előtt állanak. 5 És ha valaki akar nékik ártani, tűz származik az ő szájukból, amely megöli az ő ellenségeiket; és ha valaki akar nékik ártani, úgy kell annak megöletni. 6 Ezeknek van hatalmuk arra, hogy bezárják az eget, hogy az ő prófétálásuknak idejében eső ne legyen; és hatalmuk van a vizeken, hogy azokat vérré változtassák, és megverjék a földet akármi csapással, valamennyiszer akarják. 7 És mikor elvégezik az ő bizonyságtételüket, a mélységből feljövő fenevad hadakozik ellenük, és legyőzi őket, és megöli őket. 8 És az ő holttesteik feküsznek ama nagy városnak utcáin, amely szellem szerint Szodomának és Egyiptomnak hivatik, ahol a mi Urunk is megfeszíttetett. 9 És a népek és ágazatok, és nyelvek és nemzetek közül valók látják azoknak holttestét három és fél nap, és azoknak holttestét nem engedik sírba tenni. 10 És a földnek lakosai örülnek és örvendeznek rajtuk, és ajándékokat küldenek egymásnak; mivelhogy e két próféta gyötörte a földnek lakosait. 11 De három és fél nap múlva életnek lehelete adaték Istentől őbeléjük, és lábaikra állának; és nagy félelem esék azokra, akik őket nézték. 12 És hallának nagy szózatot az égből, amely ezt mondta nékik: Jöjjetek fel ide. És felmentek az égbe felhőben; és látták őket az ő ellenségeik. 13 És lett abban az órában nagy földindulás, és a városnak tizedrésze elesék; és megöleték a földindulásban hétezer ember neve; és a többiek megrémülének, és a menny Istenének adának dicsőséget. 14 A második jaj elmúlt; ímé a harmadik jaj hamar eljő.

15 A hetedik angyal is trombitált, és nagy szózatok lettek a mennyben, amelyek ezt mondták: E világ birodalmai a mi Urunknak és az Ő Krisztusának királyságai lettek, aki örökkön örökké uralkodik. 16 És a huszonnégy vén, aki az Isten előtt ül az ő királyiszékeiben, esék az ő orcájára és imádá az Istent, 17 Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, aki vagy és aki voltál és aki eljövendő vagy; mert a Te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a Te uralkodásodat elkezdetted. 18 És megharagudtak a pogányok, és eljött a Te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a Te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és akik a Te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják. 19 És megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az Ő szövetségének ládája az Ő templomában; és lettek villámlások és szózatok és mennydörgések, és földindulás és nagy jégeső.