1 Azokban a napokban ismét nagy sokaság gyűlt Jézus köré, de már minden ennivalójuk elfogyott. Ezért Jézus magához hívta a tanítványait: 2 „Sajnálom ezeket az embereket, mert már három napja velem vannak, és kifogytak minden ennivalóból. 3 Ha éhesen küldeném haza őket, összeesnének az úton, hiszen sokan közülük elég messziről jöttek.” 4 A tanítványok ezt felelték: „Lakatlan helyen vagyunk, messze a falvaktól. Hogyan lehetne ennyi embert jóllakatni?” 5 „Hány kenyeretek van?” — kérdezte Jézus. „Hét” — válaszolták. 6 Ezután Jézus szólt az embereknek, hogy üljenek le a földre. Majd kezébe vette a hét kenyeret, és miután hálát adott Istennek, darabokra törte, és kezdte osztani a tanítványainak, hogy adják tovább. Ők szét is osztották a sokaság között. 7 A tanítványoknál volt néhány kisebb hal is. Jézus ezekért is hálát adott Istennek, majd odaadta nekik, hogy azokat is osszák szét. 8 Mindenki evett, és jól is lakott. Végül összeszedték a maradékot, és a darabokkal hét kosarat töltöttek meg. 9 Körülbelül négyezer férfi volt ott. Ezután Jézus hazaküldte a sokaságot. 10 Majd tanítványaival együtt azonnal egy bárkába szállt, és Dalmanuta vidékére ment. 11 Egyszer farizeusok jöttek hozzá, hogy vitatkozzanak vele, kikérdezzék, és próbára tegyék. Azt kérték, hogy tegyen valami csodát, mutasson nekik mennyei jelt bizonyítékul Istentől. 12 Jézus a szíve mélyéből felsóhajtott, és ezt mondta: „Miért akar ez a nemzedék mindenáron valamilyen csodás jelt látni?! Igazán mondom: semmiféle csodát nem fognak látni!” 13 Ezzel otthagyta őket, visszament a bárkába, és elindult a tó túlsó partjára. 14 A tanítványok eközben elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. Csupán egyetlen kenyér volt velük a bárkában. 15 Jézus nyomatékosan figyelmeztette őket: „Vigyázzatok! Tartsátok távol magatokat a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!” 16 „Biztosan azért mondta ezt, mert nincs kenyerünk!” — tanakodtak egymás között a tanítványok. 17 Jézus tudta, hogy miről beszélnek, ezért megkérdezte: „Miért aggódtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem értitek?! Ennyire megkeményedett a szívetek?

18 Van szemetek, mégsem láttok? Van fületek, de nem hallotok? Nem emlékeztek, 19 hány kosár maradékot gyűjtöttetek össze, amikor az öt kenyeret szétosztottam az ötezernek?” „Tizenkettőt” — válaszolták a tanítványok. 20 „És amikor a hét kenyeret osztottam szét a négyezer ember között, hány kosár maradékot gyűjtöttetek össze?” „Hetet” — hangzott a válasz. 21 Majd ismét megkérdezte: „Még mindig nem értitek?!” 22 Azután megérkeztek Bétsaidába. Ott néhányan egy vakot hoztak Jézushoz, és kérték, hogy érintse meg. 23 Jézus kézen fogva kivezette őt a faluból, majd a nyálával megkente a vak szemét, rátette a kezét, és megkérdezte: „Látsz-e valamit?” 24 A vak felnézett: „Látom az embereket, de olyanok, mintha járkáló fák lennének.” 25 Jézus ismét rátette a kezét a vak szemére. Amikor a férfi ismét felnézett, és már mindent tisztán és élesen látott: teljesen meggyógyult. 26 Jézus hazaküldte, és ezt mondta neki: „Még a faluba se menj be!” 27 Ezután Jézus és a tanítványai Cézárea Filippi vidékén járták a falvakat. Útközben Jézus megkérdezte tőlük: „Mit mondanak rólam az emberek, ki vagyok én?” 28 Így válaszoltak: „Van, aki azt mondja, hogy Bemerítő János, mások meg Illésnek tartanak. Megint mások azt mondják, hogy valamelyik próféta vagy.” 29 Ekkor megkérdezte őket: „És ti mit mondotok rólam, ki vagyok én?” Péter így válaszolt: „Te vagy a Messiás!” 30 Ekkor Jézus szigorúan megparancsolta a tanítványoknak, hogy erről senkinek ne beszéljenek. 31 Ezután tanítani kezdte őket: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A nép vezetői, a főpapok és a törvénytanítók el fogják utasítani, végül megölik, de három nappal később fel fog támadni.” 32 Egészen nyíltan beszélt nekik erről. Péter ekkor félrehívta Jézust, szemrehányást tett neki, és helyre akarta igazítani. 33 De Jézus hátat fordított neki, a tanítványaira nézett, majd ezekkel a szavakkal utasította rendre Pétert: „Takarodj a szemem elől, Sátán! Nem Isten ügyét tartod szem előtt, hanem az emberi érzéseket.”