1. Abban az időben ismét igen nagy volt a sokaság, és mivel nem volt mit enniük, magához hívta Jézus a tanítványait és ezt mondta nekik: 2. Szánakozom e sokaságon, mert már harmadnapja, hogy kitart velem, és nincs mit enniük; 3. és ha éhen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton. Nem egy közülük messziről jött. 4. Tanítványai pedig így feleltek neki: Honnan elégíthetné meg valaki ezeket kenyérrel itt a pusztában? 5. És megkérdezte tőlük: Hány kenyeretek van? Azok azt feleltek: Hét. 6. Erre megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. Azután vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és a tanítványainak adta, hogy szolgálják fel. És megtették. 7. Volt egy kevés haluk is. És miután megáldotta, azt mondta, hogy tegyék eléjük azokat is. 8. Miután ettek és jóllaktak, felszedték a maradék darabokat, hét tele kosárral. 9. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. 10. Azonnal hajóra szállt tanítványaival és Dalmanuta vidékére ment. 11. A farizeusok oda is kimentek és vitatkozni kezdtek vele. Mennyei jelt kívántak tőle, hogy kísértsék őt. 12. Ő pedig lelkében felsóhajtva, ezt mondta: Miért kíván jelt ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, ennek a nemzedéknek semmiféle jel nem adatik. 13. És otthagyván őket, ismét hajóra szállt és a túlsó partra. 14. De elfelejtettek kenyeret vinni: Csak egy kenyér volt velük a hajóban. 15. Éppen arra intette őket: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és Heródes kovászától! 16. Ekkor egymás között tanakodtak, hogy nincs kenyerük. 17. Jézus tudta ezt, és azt mondta nekik: Mit tanakodtok, hogy nincs kenyeretek? Nem veszitek észre, és még mindig nem értitek? Ilyen kemény a szívetek? 18. Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? És nem emlékeztek, 19. hogy amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele a maradék darabokkal? Feleltek neki: Tizenkettőt. 20. Amikor pedig a hetet a négy-ezernek, hány kosarat szedtek tele a maradékkal? Azok pedig mondták: Hetet. 21. És ő azt mondta nekik: Még mindig nem értitek?

22. Azután Betsaidába értek. Egy vakot vittek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. 23. Ő a vakot kézenfogva kivezette a faluból, majd megnyálazva a szemét, rátette a kezét és megkérdezte: Látsz-e valamit? 24. Az pedig feltekintve így szólt: Látom az embereket; úgy látom őket, mint valami járkáló fákat. 25. Azután ismét rátette a kezét a szemére. Most már egészen világosan látott. Meggyógyult: Élesen látott mindent. 26. Azután hazaküldte őt és azt mondta: A faluba pedig ne menj be! 27. És elment Jézus a tanítványaival a Cézárea Filippi mellett levő falvakba; és útközben megkérdezte tanítványaitól: Kinek tartanak engem az emberek? 28. Ők így feleltek: Keresztelő Jánosnak, és némelyek Illésnek, némelyek pedig valamelyik prófétának. 29. Tovább kérdezte őket: Kinek tartotok engem ti? Erre Péter így felelt: Te vagy a Krisztus! 30. És rájuk parancsolt, hogy senkinek se mondják ezt el. 31. És kezdte őket tanítani, hogy az Ember Fiának sokat kell szenvednie; a vének, a papi fejedelmek és az írástudók megvetik és megölik. De harmadnapon feltámad. 32. És ezt nyíltan tanította. Ekkor Péter magához vonta és elkezdte dorgálni. 33. De ő megfordult, tanítványaira tekintett, és megfeddette Pétert e szavakkal: Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten dolgaira gondolsz, hanem az emberek dolgaira. 34. Majd a sokaságot tanítványaival együtt magához szólította és azt mondta nekik: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét, és úgy kövessen engem. 35. Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti az ő életét énérettem és az evangéliumért, megtalálja azt. 36. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkében kárt vall? 37. Vajon mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért? 38. Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedékben, az Ember Fia is szégyellni fogja őt, mikor eljön majd az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.