1 Mint hóesés a nyárhoz, vagy záporeső az aratáshoz, úgy nem illik a megtiszteltetés az öntelt ostobához. 2 Ahogy elszáll a madár, elrepül a fecske, úgy száll el az ok nélkül mondott átok is. 3 Ostor a lónak, zabla a szamárnak, és verés való az öntelt ostobának. 4 Ne válaszolj az öntelt ostobának a bolondsága szerint, különben te is hasonló leszel hozzá! 5 De felelj meg az öntelt ostobának a bolondságához mérten, hogy ne képzelje magát olyan okosnak! 6 Ha üzeneted ostoba emberre bízod, olyan, mintha saját lábadat vágnád le, és hívnád a bajt. 7 Mint a sánta bicegése, olyan, ha az ostoba bölcs mondást idéz. 8 Amilyen értelmetlen hozzákötni a követ a parittyához, olyan, ha az ostobát megtisztelik. 9 Mint mikor a részeg kezébe beleakad a tövis, olyan az, ha az ostoba bölcs mondást akar idézni. 10 Aki ostobát fogad szolgálatába, vagy idegen csavargót, olyan, mint aki vaktában lövi nyilait, és valakit megsebez. 11 Az ostoba újra meg újra elköveti ugyanazt a butaságot, mint a kutya, amely visszatér ahhoz, amit kihányt. 12 Láttál-e olyan embert, aki magát bölcsnek tartja? Még az ostoba felől is több reményed lehet, mint felőle! 13 Azt mondja a lusta, ha otthon akar maradni: „Nem mehetek ki, mert oroszlán járkál az utcán!” 14 Ide-oda forog ágyán a lusta, mint az ajtó a sarkán. 15 Kinyújtja kezét a tálba, de szájához már nem emeli — ilyen a lusta. 16 A lusta hétszer okosabbnak gondolja magát azoknál, akik valóban bölcsek. 17 Mintha kóbor kutyát fognál fülön, ha az, ha veszekedésbe avatkozol, amely nem rád tartozik. 18-19 Mint az őrült, aki találomra tüzes nyilakat lövöldöz, s gyilkol, olyan, aki becsapja társát, s azt mondja: „Ugyan, csak tréfáltam!” 20 Kialszik a tűz, ha elfogy a tűzrevaló, megszűnik a viszály, ha elmegy a rágalmazó. 21 Fát a tűzre, szenet a parázsra, — ilyen a bajkeverő a viszály felszítására. 22 A rágalom mélyen behatol a lélekbe, akárcsak a finom falatok a test belsejébe. 23 Mint olcsó cserépkorsón hamis ezüstborítás, olyan a hízelgő beszéd, mely gonosz szívből származik.

24 Aki gyűlöletet hordoz a szívében, beszédével igyekszik azt palástolni, de közben gonosz terveket szövöget. 25 Ezért ne higgy neki, akármilyen kedvesen is szól, mert szíve tele van gonoszsággal! 26 A gyűlöletet egy ideig el lehet takarni álnoksággal, de előbb-utóbb lelepleződik mindenki előtt. 27 Aki másnak vermet ás, maga esik bele, és aki sziklát görget fel az emelkedőn, arra gurul vissza. 28 A hazug ember gyűlöli azt, akit tönkretett, és a hízelgés bukást okoz.