1 Mint a hó a nyárhoz, az eső az aratáshoz, éppúgy nem illik a balgához a megtiszteltetés. 2 Ahogy a madár tovaszáll s a fecske elrepül, az ok nélkül kimondott átok sem talál. 3 A lónak ostor kell, a szamárnak zabola, a balgák hátának pedig vessző. 4 Ne felelj az ostobának balgasága szerint, hogy ne légy te is hozzá hasonló. 5 Felelj az ostobának balgasága szerint, hogy ne higgye magát bölcsnek. 6 A saját lábát vágja el, és kárvallást szenved, aki balga útján küld üzenetet. 7 A sántának hiába van formás lábszára, éppígy nem illik bölcs mondás a balga szájába. 8 Mint aki kőrakásról követ tesz tarsolyába, olyan az, aki balgát tiszteletben részesít. 9 Mintha tövis nőne a részeg kezében, olyan a bölcs mondás bolondok szájában. 10 Az ítélet véget vet a pöröknek, s aki elhallgattatja a bolondot, haragot enyhít. 11 Amint a kutya visszatér arra, amit kihányt, úgy a balga is megismétli a bolondságát. 12 Láttál-e embert, aki bölcsnek tartja magát? A bolondtól többet lehet remélni, mint tőle! 13 A lusta így szól: »Oroszlán van az úton! Oroszlán van az utcán!« 14 Ahogy az ajtó a sarkán, úgy forog a lusta az ágyán. 15 Ha kezét a tálba mártja a lusta, még azt is sokallja, hogy szájához emelje. 16 A lusta bölcsebbnek tartja magát hét olyannál, aki okosan tud megfelelni. 17 Mint aki kutyát fülön fog, olyan az izgága, aki más pörébe ártja magát. 18 Miként ártalmas az, aki vaktában lövöldöz nyilat és halálos dárdát, 19 úgy tesz az is, aki álnokul árt társának, és ha rajtakapják, azt mondja: »Ó, csak tréfálni akartam!« 20 Ha kifogy a fa, a tűz elalszik, ha nincsen besúgó, a perpatvar is megszűnik. 21 Parázshoz szén és a tűzhöz fa kell, a viszály szításához pedig izgága ember. 22 A besúgó szavai olyanok, mint a csemege, s a gyomor belsejébe hatolnak. 23 Silány ezüsttel bevont cserépedény: ilyen a sima száj a gonosz szív mellett. 24 Ajkáról ismerhető fel az ellenség, amikor fondorlatot sző magában; 25 ha szavát édesre fordítja, ne higgy neki, mert hét aljasság van szívében! 26 Gyűlöletét ravaszul rejtegeti, de gazsága elárulja magát a közösségben.

27 Aki másnak vermet ás, maga esik bele, s aki másra követ hengerít, visszagurul az arra. 28 A hamis nyelv utálja az igazságot, és a sima száj romlást szerez.