1 Azután fölnéztem, és látomásban egy könyvtekercset láttam, amely lebegett az égen. 2 Az angyal megkérdezte: „Zakariás, mit látsz?” Egy nyitott könyvtekercset, amely lebeg az égen. Húszkönyöknyi lehet a hossza, és tíz a szélessége — válaszoltam. 3 Ő pedig így folytatta: „Látod, erre a könyvtekercsre átok van írva, amely érvényes az egész országban. Az egyik oldalán azokra vonatkozik az átok, akik lopnak, a másik oldalán pedig azokra, akik hazudnak és hamisan esküsznek. Akiket elér az átok, azokat az Úr kigyomlálja népe közül.” 4 Azt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Kiküldtem ezt az átkot, hogy rászálljon mindazoknak a házára, akik lopnak, vagy hamisan esküsznek az én nevemre. Bizony, rászáll, ott is marad, és elpusztítja azt a házat, falait és gerendáit.” 5 Hozzám lépett az angyal, aki beszélni szokott velem, és ezt mondta: „Nézz csak föl! Látod, mi az, ami közeledik?” 6 Látom, de vajon mit jelenthet? — válaszoltam. „Ez egy mérőedény — felelte az angyal —, és Júda népének bűnét jelképezi.” 7 Mikor az angyal fölemelte a mérőedény ólomból készült fedelét, láttam, hogy egy asszony ül az edényben. 8 „Látod, ez az asszony a gonoszságot jelképezi” — mondta, és visszanyomta az asszonyt a mérőedénybe, majd az ólomfedőt rádobta az edény szájára. 9 Azután fölnéztem, és két asszonyt láttam, amint repülve közeledtek. Nagy szárnyaik voltak, mint a gólyáknak. Fölemelték a mérőedényt az ég és föld közé, és elrepültek vele. 10 Hová viszik? — kérdeztem az angyalt. 11 „Sineár földjére — felelte —, hogy ott házat építsenek a számára. Amikor az elkészül, abban helyezik el a mérőedényt.”