1. Így láttatta velem az Úr az Örökkévaló: íme egy kosár gyümölcs. 2. És mondta: Mit látsz Ámosz? Mondtam: egy kosár gyümölcsöt. Erre szólt hozzám az Örökkévaló: Eljött a vég, népemre Izraélre, többé már nem fogok megbocsátani neki. 3. Jajgatássá lesznek a palota énekei azon a napon, úgymond az Úr az Örökkévaló: sok a hulla, minden helyen eldobják hallgatag! 4. Halljátok ezt ti, kik áhítoztok a szűkölködőre és arra, hogy eltüntessétek az ország szegényeit, 5. mondván: mikor múlik el az újhold, hogy eladhassunk gabonát, s a szombat, hogy kibocsáthassuk a búzát, megkisebbítve éfát és megnagyobbítva a sékelt és meggörbítve a csalárd mérleget, 6. hogy pénzen vegyünk szegényeket és szűkölködőt egy pár sarúért, és a búzának hulladékát eladjuk. 7. Megesküdött az Örökkévaló Jákób büszkeségére: Nem felejtem el örökké mind az ő tetteiket. 8. Vajon emiatt ne reszkessen-e meg a föld, hogy gyászba borul minden rajta lakó, s fölemelkedik mint a folyam egészen, fölkavarodik és lecsillapodik, mint Egyiptomnak a folyama? 9. És lészen ama napon, úgymond az Úr az Örökkévaló, lenyugtatom a napot délben, és elsötétítem a földet világos nappal. 10. Átváltoztatom ünnepeiteket gyásszá és mind az énekeiteket gyászdallá és juttatok minden derékra zsákot és minden fejre kopaszságot s teszem ollyá, minő a gyász az egyetlenért és végét olyanná, mint a keserű nap. 11. Íme napok jönnek, úgymond az Úr az Örökkévaló, és éhínséget bocsátok az országra, nem éhséget kenyere, s nem szomjúságot vízre, hanem arra, hogy hallják az Örökkévalónak igéit. 12. S majd bolyongnak tengertől tengerig; és északtól egészen keletig, kóborolnak, hogy keressék az Örökkévalónak igéjét, de nem találják. 13. Azon a napon ájuldoznak majd a szép hajadonok, meg az ifjak a szomjúság miatt. 14. Akik esküsznek Sómrón bűnére, és mondogatják: él az istened, Dán, meg: él a Beérsébába vivő út! – elesnek és föl nem kelnek többé.