1. Énekek éneke, Salamontól. 2. Csókoljon engem szája csókjaival: mert bornál jobb a szerelmed. 3. Illatnak jók az olajaid, kiöntött olaj a neved; azért szeretnek téged a leányzók. 4. Vonj engem, utánad hadd szaladjunk – termeibe bevitt engem a király – hadd ujjongjunk és örvendjünk benned, hadd emlegessük szerelmedet inkább a bornál: méltán szeretnek téged. 5. Fekete vagyok, de szép, ti Jeruzsálem leányai, mint gédár sátrai, mint Salamon szőnyegei. 6. Ne nézzetek rám, hogy kissé fekete vagyok, hogy lesütött engem a nap! Anyám fiai megharagudtak reám, tettek engem őrzőjévé a szőlőknek: a magam szőlőjét nem őriztem. 7. Mondd meg nekem te, kit lelkem szeret, merre legeltetsz, merre heverésztetsz délben? Mert minek legyek mint a ki elburkolja magát, társaid nyájainál? 8. Ha te ezt nem tudod, legszebbike az asszonyoknak, indulj el a juhok nyomdokain és legeltesd gödölyéidet a pásztorok hajlékainál. 9. Paripámhoz Fáraó szekereinél mondlak hasonlónak, kedvesem! 10. Bájosak az orczáid a füzérekben, nyakad a gyöngysorokban. 11. Aranyfüzéreket készítünk neked ezüst gombocskákkal. 12. Mialatt a király asztalkörében ült, az én nárdusom megadta illatát. 13. Myrrhacsokor az én barátom nekem, mely kebleim között pihen; 14. cziprusfürt az én barátom nekem, Én-Gédi szőlőiben. 15. Íme, szép vagy te kedvesem, íme, szép vagy, szemeid galambok. 16. Íme, szép vagy te barátom, kedves is, nyoszolyánk is zöldelő; 17. házaink gerendái czédrusok, padozatunk cziprusok.