1 Az énekek éneke, mely Salamoné. 2 Adjon csókokat szája csókjaiból; mert a te szerelmed jobb a bornál. 3 Drága keneteid illatáért kiöntött kenet a neved; ezért szeretnek téged a lányok. 4 Húzz magad után, hadd fussunk: Bevitt engem a király termeibe. Vigadjunk és örvendjünk benned, bornál jobban dicsérjük szerelmed: méltán szeretnek téged! 5 Fekete vagyok én, de kedves, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai, mint Salamon kárpitjai. 6 Ne nézzetek úgy rám, hogy barna vagyok, hogy lesütött engem a nap: anyám fiai megharagudtak rám, szőlő-pásztorlánnyá tettek engem; saját szőlőmre nem ügyelhettem. 7 Mondd meg nekem, te, kit lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben? Mert miért legyek én, mint egy céda társaid nyájai körül? 8 Ha te ezt nem tudod, oh legszebb asszony, jöjj ki a juhok nyomain; és legeltesd a te gödölyéidet a pásztorok hajlékai körül. 9 Faraó-fogatba való paripához hasonlítalak, barátnőm. 10 Kedvesek az orcáid a fonatokban; nyakad a gyöngyfüzérekben. 11 Aranyfonatokat csináltatunk neked, ezüstpettyekkel. 12 Míg a király asztalánál van, nárdusom adja illatát. 13 Mirhaköteg a kedvesem nekem; emlőim között hál. 14 Ciprusfüst a kedvesem nekem, Én-Gedi szőlőiben. 15 Íme, te szép vagy barátnőm, íme te szép vagy; szemeid galambok. 16 Íme, te szép vagy, szerelmem, és kedves, és ágyunk zöldellő. 17 Házaink gerendái cédrusok, padolatunk ciprus.