1 Én a Sáron őszikéje vagyok, a völgyek lilioma. 2 Mint a liliom a tövisek között, olyan az én barátnőm a leányok között. 3 Mint az almafa az erdei fák között, olyan az én szerelmem a fiúk között: ha árnyékába vágyakozom, leülök; és gyümölcse édes az ínyemnek. 4 Bevitt engem a borozó házba; és zászlója felettem szerelem volt. 5 Erősítsetek engem kaláccsal, üdítsetek engem almával; mert szerelembeteg vagyok én. 6 Balja fejem alatt, jobbja ölel engem; 7 esküdjetek nekem, Jeruzsálem leányai, a mező zergéire vagy szarvasaira: hogy nem ébresztitek s hogy fel nem keltitek szerelmemet, amíg kedve tartja. 8 Hallga! kedvesem íme itt jön; ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon. 9 Hasonló kedvesem a zergéhez vagy a szarvasgidóhoz. Íme itt áll falunk mögött; beles az ablakokon, bekandikál a rácsokon. 10 Megszólal kedvesem és azt mondja nekem: Kelj fel barátnőm, szépem, és jer! 11 Mert íme a tél elvonult, az eső elmúlt, elment; 12 a virágok mutatkoznak a földön: a dal ideje elérkezett, és gerlebúgás hallszik földünkön. 13 A fügefa balzsamozza éretlen fügéit, és a szőlők virágzásban vannak, illatot adnak: kelj fel barátnőm, én szépem, galambom, és jer! 14 Galambom a sziklahasadékban, a meredekség rejtekében, mutasd meg arcodat; hadd halljam hangodat, mert hangod édes és orcád kedves. 15 Fogjatok nekünk rókákat, kis rókák rontják a szőlőket; pedig a mi szőlőnk virágzásban van: 16 kedvesem az enyém és én az övé vagyok, aki a liliomok között pásztorkodik. 17 Míg a nap lehe fú és futnak az árnyak: fordulj, légy hasonló, kedvesem, a zergéhez vagy a szarvasgidóhoz szakadékos hegyeken.