1 Mezei virág vagyok a sároni síkságon, fehér liliom a völgyben. 2 Mint hófehér liliom a tövises bozótban, olyan vagy, kedvesem, a leányok között! 3 Mint virágzó almafa az erdő fái közt, olyan vagy szerelmesem, az ifjak között! Mennyire kívánom árnyékát élvezni, gyönyörűséges gyümölcsét ízlelni! 4 Bevitt engem a lakomák termébe, szerelme a zászló fölöttem. 5 Erősítsetek aszalt szőlővel, üdítsetek fel almával, mert egészen beteg lettem a szerelemtől! 6 Bal karja fejem alatt, jobbjával átölel engem. 7 Ó, Jeruzsálem leányai, nézzétek az őzeket és a szarvasokat! Ne ébresszétek fel a szerelmet, ne szítsátok fel tüzét, ameddig ő nem akarja! Meg kell ígérnetek! 8 Ez az ő hangja! Szerelmesem szavát hallom! Már jön is, közeleg! Átugrik a hegyeken, gazellaként szökell a dombokon. 9 Mert olyan a kedvesem, mint a gazella, mint egy fiatal szarvas. Már itt is van, a fal túloldalán, benéz az ablakon, betekint a rácsokon. 10 Meg is szólít engem: „Kelj föl, kedvesem, siess már szerelmesem, jöjj velem! 11 Nézd, elmúlt a tél, elálltak az esők. 12 Kivirágzott a mező, eljött a madárdal ideje, gerlék búgása hallik földünkön. 13 Első termését érleli a füge, virágzanak a szőlők, illatuk árad szerteszét. Kelj föl, kedvesem, siess már szerelmesem, jöjj velem!” 14 Sziklák hasadékában rejtőző galambom! Magas sziklák között fészkelő madaram! Mutasd meg arcodat, hadd halljam hangodat! Mert a hangod édes, arcod gyönyörű! 15 Jaj, fogjátok meg a rókákat, csípjétek el a rókakölyköket, mert pusztítják a szőlőt, a virágzó szőlőket! 16 Szerelmesem az enyém, én meg az övé, aki liliomok közt legelteti nyáját. 17 Jöjj vissza hozzám, kedvesem, mielőtt az árnyékok megnyúlnak, és hűvös szél támad! Siess hozzám, mint a gazella, vagy mint fiatal szarvas Béther hegyein!