1. Eljöttem kertembe, én nővérem, én arám, leszedtem myrrhámat fűszeremmel együtt, ettem lépemet a mézemmel együtt, ittam boromat a tejemmel együtt; egyetek, társaim, igyatok és részegedjetek, barátaim! 2. Alszom én, de szívem ébren van. Hallga, barátom kopog: nyiss ki, nővérem, kedvesem, galambom, jámborom, mert fejem harmattal van tele, fürteim az éjnek csepjeivel. 3. Levetettem köntösömet, hogyan ölteném föl, megmostam lábaimat, hogyan szennyezném be? 4. Barátom benyújtotta kezét a nyíláson, és beleim zúgtak miatta. 5. Fölkeltem én kinyitni barátomnak, s kezeim cseppegtek myrrhától és ujjaim myrrhától, mely folyt a závár ágaira. 6. Kinyitottam én barátomnak, de barátom elfordult, eltűnt, — lelkem elszállt beszéde alatt — kerestem öt, de nem találtam; szólítottam, de nem felelt nekem. 7. Találtak engem. az őrök, kitt körüljárnak a városban, vertek engem, megsebesítettek, levették fátyolomat rólam a falak őrei. 8. Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai: ha találjátok barátomat, mit mondjatok neki? Hogy betegje vagyok a szerelemnek. 9. Miben különb a barátod más barátnál, te legszebbike az asszonyoknak, miben különb a barátod más barátnál, hogy úgy megesketsz minket? 10. Barátom fehér és piros, kiemelkedő tízezer közül; 11. feje finom arany, fürtjei bodrosak, feketék mint a holló; 12. szemei mint galambok a víz medreinél, tejben fürödnek, foglalatban ülnek; 13. orczái mint fűszeres virágágyak, illatszereket termők; ajkai liliomok, cseppegve folyó myrrhától; 14. kezei aranyhengerek tarsiskövekkel foglalva, teste remekmű elefántcsontból, borítva zafirkövekkel; 15. lábszárai márvány-oszlopok, ráillesztve aranytalpakra; ábrázata olyan,mint a Libánon, válogatott, mint a czedrusok; 16. ínye édesség és mindenestől gyönyörűség. Ez az én barátom s ez az én társam, Jeruzsálem leányai!