1. Íme, szép vagy te, kedvesem, íme, szép vagy, szemeid galambok fátyolod mögött; hajad mint a kecskék nyája, melyek leereszkednek Gileád hegyéről. 2. Fogaid mint a lenyírt juhok nyája, melyek feljöttek a mosdatóból, a melyek mind párosak és meddő nincs közöttük. 3. Mint karmazsinfonal ajkaid, és beszéded bájos; mint gránátalma hasábja a halántékod fátyolod mögött. 4. Mint Dávid tornya a nyakad, mely fokozatokban épült; ezer pajzs van rá akasztva, mind fegyverei a vitézeknek. 5. Két emlőd mint két gida, szarvasünőnek ikrei, melyek liliomok között legelnek. 6. Míg hűvösödik a nap és futnak az árnyékok, elmegyek én a myrrhás hegyre és a tömjénes halomra. 7. Mindenestül szép vagy, kedvesem, és hiba nincsen benned. 8. Velem a Libanonról, arám, velem jőjj el a Libánonról, tekints le az Amána csúcsáról, a Szenír és Chermón csúcsáról, oroszlánok tanyáiról, párduczok hegyeiről. 9. Felbátorítottál engem, én nővérem, én arám, felbátorítottál egyikével a te szemeidnek, egyik lánczával a te nyakdíszednek. 10. Mily szép a te szerelmed, én nővérem, én arám, mily jó a szerelmed, inkább a bornál, olajaid illata minden fűszernél. 11. Színméztől cseppegnek ajkaid, arám, méz és tej van nyelved alatt; s ruhád illata olyan, mint a Libánon illata. 12. Elzárt kert az én nővérem arám, elzárt kútfő, lepecsételt forrás. 13. Hajtásaid díszkert: gránátfák drága gyümölcsökkel, cziprusok nárdusokkal; 14. nárdus és sáfrány, illatos nád meg fahéj, mindenféle tömjénfákkal, myrrha és alóék, mindenféle kiváló fűszerekkel. 15. Kertek forrása, élő vizek rútja és a melyek lefolynak a Libánonról. 16. Serkenj, észak, a jőjj el, dél, leheld át a kertemet, folyjanak fűszerei. Jőjjön barátom az ő kertjébe s egye drága gyümölcseit.