1 De szép vagy, kedvesem, De szép vagy! Szemeid, mint a galambok a fátyolod mögött, hajad, mint a kecskenyáj, amely leszáll Gileád hegyeiről. 2 Fogaid, mint a nyírásra kész nyáj, amint kijön a fürdőből, ikreket szül mindegyik, meddő egy sincs közöttük. 3 Ajkad karmazsinszalag, arcod bájjal teli; halántékod mint a gránátalmaszelet a fátyolod mögött. 4 Nyakad, mint Dávid tornya, bástyákkal kiépítve; ezernyi pajzs függ rajta, megannyi hősi pajzs. 5 Két melled, mint a gazella ikrei, amelyek liliomok között legelnek. 6 Amíg a nappal szellője meg nem rezdül, s az árnyak el nem illannak, eljárok a mirha hegyéhez s a tömjén halmához. 7 Egészen szép vagy, kedvesem, és szeplő nincsen benned! 8 Jöjj a Libanonról, mátkám! Jöjj a Libanonról, jöjj! Hagyd el az Amána csúcsát, a Szánir és a Hermon ormát, az oroszlánok tanyáját, a párducok hegyeit. 9 Megsebezted szívemet, húgom, mátkám! Megsebezted szívemet szemed egyetlen tekintetével, nyakláncod egyetlen gyöngyével! 10 Milyen bájos a szerelmed, húgom, mátkám! Mennyivel édesebb a szerelmed a bornál, és keneteid illata minden balzsamnál! 11 Ajkad színméztől csepeg, mátkám! Méz és tej árad nyelved alól, és ruháid illata tömjénillat. 12 Elzárt kert vagy, mátkám, húgom, elzárt kert, lepecsételt forrás. 13 Hajtásaid gyönyörű liget, benne gránátalma és mindenféle gyümölcs, ciprusvirág és nárduszok, 14 nárdusz, sáfrány, illatos nád, fahéj, mindenfajta tömjéncserje, mirha, áloé és számtalan pompás balzsam. 15 A kert forrása az élő vizek kútja, amelyek a Libanonról csorognak. 16 Rajta, északi szellő! Déli szél, jöjj! Lengj át kertemen, hadd áradjon szét balzsamos illata!