1 Fekvőhelyemen éjjelente kerestem, akit szeret a lelkem. Kerestem, de nem találtam. 2 »Felkelek, járom a várost, az utcáit és tereit, keresem, akit szeret a lelkem!« Kerestem, de nem találtam. 3 Ott jártak a várost járó őrök. »Láttátok-e, akit szeret a lelkem?« 4 Alighogy elhagytam őket, megleltem, akit szeret a lelkem, megragadtam, el nem engedem, amíg be nem viszem anyám házába, édes szülőm kamrájába. 5 Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai, a gazellákra, a szarvasünőkre a mezőn: fel ne költsétek, fel ne riasszátok kedvesemet, amíg maga nem akarja! 6 Ki az, aki feljön a pusztából, mintha füstoszlop lenne? Illatozva mirhától, tömjéntől, az árusok minden jó illatú szerétől? 7 Íme, Salamon hordszéke, hatvan vitéz van körülötte Izrael erősei közül. 8 Megannyian kardforgatók, hadban járatosak; mindnek kard van az oldalán az éj rémei miatt. 9 Gyaloghintót készített magának Salamon király a Libanon fáiból, 10 lábait ezüstből készítette, a támláját aranyból, ülését bíborból; gondosan kibélelte Jeruzsálem leányai kedvéért. 11 Jöjjetek, nézzétek, Sion szüzei, Salamon királyt a koronával, amellyel anyja megkoronázta menyegzője napján, szíve vígságának napján!