1. Fekvőhelyemen az éjszakákon kerestem azt, kit lelkem szeret, kerestem, de nem találtam. 2. Hadd kelek csak föl, hadd járok körül a városban, az utcákon és tereken, hadd keresem azt, kit lelkem szeret; kerestem, de nem találtam. 3. Találtak engem az őrök, kik körüljárnak a városban: azt, kit lelkem szeret, láttátok-e? 4. Alig, hogy odébb mentem tőlük, már is találtam azt, kit lelkem szeret; megfogtam és nem is engedem el, míg be nem viszem anyám házába, szülőm kamarájába. 5. Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai a szarvasünőkre vagy a mező őzikéire: ne ébresszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve. 6. Mi az, a mi feljön a puszta felől, mint füstnek oszlopai, átillatozva myrrhától és tömjéntől, a kalmár minden fűszerporától? 7. Íme ágya Salamonnak – hatvan vitéz körülötte Izraél vitézei közül; 8. mindannyian kardot fogók, harczhoz szokottak, mindegyiknek kardja a csipőjén az éjszakák rettegése miatt. 9. Gyaloghintót készített magának Salamon király a Libánon fáiból; 10. oszlopait ezüstből készítette, támláját aranyból, ülését bíborból; belseje pedig kirakva szerelemmel Jeruzsálem leányaitól. 11. Menjetek ki és nézzétek, Czión leányai, Salamon királyt, a koszorúban, mellyel megkoszorúzta őt az anyja, nászának napján, lelke örömének napján.