1 Íme, te szép vagy barátnőm, íme te szép vagy, szemeid galambok fátyolod mögött; hajad olyan, mint a kecskék nyája, mely Gileád hegyéről hömpölyög alá. 2 Fogaid, mint a nyírt juhok nyája, melyek a fürdőből jönnek fel; melyek mindenikének ikrei vannak, és nincs közöttük meddő. 3 Mint a karmazsin fonala az ajkad, és beszélőkéd kedves; mint a gránátalma metszete a halántékod fátyolod mögött. 4 Mint a Dávid tornya a nyakad, fegyveres háznak építve; ezer pajzs van ráakasztva, mind a hősök pajzsai. 5 Két emlőd, mint két gidó, egy zerge ikrei, melyek a liliomok közt legelnek: 6 Míg a nap lehe fú, és futnak az árnyak; elmegyek a mirha-hegyre, és tömjén-halomra. 7 Egészen szép vagy, én barátnőm; és hiba nincsen benned. 8 Velem a Libánonról, mátkám, velem a Libánonról, jer, nézz le Amana tetejéről, Senir és Hermon tetejéről, az oroszlánok barlangjából, a párducok hegyeiről. 9 Elraboltad a szívemet húgom, mátkám; elraboltad a szívemet egy pillantásoddal, nyakéked egyetlen láncszemével. 10 Mily szép a te szerelmed, húgom, mátkám; mennyivel jobb a te szerelmed a bornál, és ruháid illata minden balzsamoknál! 11 Színméztől csepegnek ajkaid, mátkám; méz és tej van a nyelved alatt, és ruháid illata, mint a Libánon illata. 12 Elzárt kert az én húgom, mátkám; elzárt forrás, lepecsételt kút. 13 Hajtásaid gránátalmás paradicsomkert, pompás gyümölcsökkel. Ciprusok nárdusokkal; 14 nárdus és sáfrány, kálmus és fahéj, mindenféle tömjén-fával; mirha és aloé, mindenféle legjava balzsammal: 15 kerti forrás, élő vizek kútja; és folyók a Libánonról. 16 Ébredj, északi szél és jövel, déli szél, fújjatok kertemre, folyjanak balzsamai; jöjjön be kedvesem az ő kertjébe, és egye pompás gyümölcseit!