1. Beszédje az Örökkévaló igéjének Izraélhez, Maleáki által. 2. Szeretlek titeket, mondja az Örökkévaló. És ti azt mondjátok: miben szeretsz minket? Nemde testvére Ézsau Jákóbnak, úgymond az Örökkévaló, és én Jákóbot szerettem, 3. Ézsaut pedig gyűlöltem; és tettem hegyeit pusztasággá és birtokát a puszta sakálainak adtam. 4. Midőn azt mondja Edóm: romba döntettünk, de újra felépítjük a romokat – így szól az Örökkévaló, a seregek ura: ők építeni fognak, de én lerontok; és majd nevezik őket: Gonoszság területe és azon nép, melyet elátkozott az Örökkévaló mindörökre. 5. Szemeitek pedig látják majd és ti magatok mondjátok: Nagy az Örökkévaló, túl Izraél határain! 6. Fiú tiszteli atyját, és szolga az urát. De ha atya, vagyok, hol van tiszteletem, és ha úr vagyok, hol van félelmem? mondja az Örökkévaló, a seregek ura néktek ti papok, nevemnek megvetői! De ti mondjátok: mivel vetettük meg a nevedet? 7. Azzal, hogy hoztok oltáromra bemocskolt kenyeret! De ti mondjátok: mivel mocskoltunk volna be téged? Azzal, hogy mondjátok: az Örökkévaló asztala megvetni való. 8. S midőn hoztok vakot áldozásra, nincs baj, s midőn hoztok sántát és beteget, nincs baj? Mutasd csak be helytartódnak, vajon kedvelni fog-e téged, avagy tekintetbe vesz-e téged, mondja az Örökkévaló, a seregek ura. 9. Most tehát könyörögjetek csak az Istenhez, hogy könyörüljön rajtunk! A ti kezetekből lett ez! 10. Tekintetbe vehet-e bárkit közületek, mondja az Örökkévaló, a seregek ura. Ki is volna köztetek, hogy bezárná az ajtókat, hogy ne tüzelnétek hiába oltáromon! Nincs nekem kedvem bennetek, mondja az Örökkévaló, a seregek ura, és áldozatot nem kedvelek a kezetekből! 11. Mert napkeltétől napnyugtáig nagy az én nevem a nemzetek között; és minden helyen füstölögtetnek, áldoznak az én nevemnek, és pedig tiszta áldozatot; – mert nagy az én nevem a nemzetek közt, mondja az Örökkévaló, a seregek ura. 12. Ti pedig megszentségtelenítitek azt azzal, hogy mondjátok: az Úrnak asztala, – bemocskolt az már, s az ő jövedelme – megvetni való annak evése.

13. És azt mondjátok: íme, minő fáradalom! és fújtok rája, mondja az Örökkévaló, a seregek ura; és elhoztok rablottat meg a sántát és a beteget, így hozzátok az áldozatot, – vajon kedvelhetem-e azt kezetekből, mondja az Örökkévaló. 14. És átkozott is aki fondorkodik: van ugyan a nyájában hím állat, de fogad és áldoz hibásat az Úrnak. 15. Mert nagy király vagyok én, mondja az Örökkévaló, a seregek ura és nevem félelmetes a nemzetek között.