1. Íme, én elküldöm követemet, hogy utat törjön előttem; és hirtelen eljő templomához az úr, akit kívántok, és a szövetség angyala, akit akartok, íme eljön, mondja az Örökkévaló, a seregek ura. 2. De ki bírja eljöttének napját, és ki az, aki megállhat megjelenésekor? Mert ő olyan, mint az olvasztónak a tüze, vagy mint a ruhamosók lúgja. 3. És ott ül – olvasztva és tisztítva ezüstöt – és megtisztítja a Lévi fiait, és megválasztja őket, mint az aranyat s az ezüstöt, hogy legyenek az Örökkévalónak igazsággal áldozatot hozók. 4. Akkor kellemes lesz az Örökkévalónak Jehúdának és Jeruzsálemnek áldozata, mint az őskor napjaiban és mint az előbbi években. 5. És közeledem hozzátok az ítéletre, és siető tanú leszek a varázsolók ellen és a házasságtörők ellen és a hazugul esküdők ellen, és azok ellen, kik nyomorgatják a bérest az ő bérében, az özvegyet és az árvát, és jogától elhajlítják a jövevényt, és nem félnek; engem, mondja az Örökkévaló, a seregek ura. 6. Mert én, az Örökkévaló, nem változtam meg, sem ti, Jákob fiai, nem enyésztetek el. 7. Őseitek napjaitól fogva eltértetek törvényeimtől és nem őriztétek meg; térjetek vissza hozzám, hogy visszatérhessek hozzátok, mondja az Örökkévaló, a seregek ura. És ti mondjátok: mivel térjünk vissza? 8. Megcsal-e ember Istent, hogy ti engem megcsaltok? És ti mondjátok: mivel csaltunk meg téged? A tizeddel és az adománnyal. 9. Az átokkal vagytok megátkozva, és engem csaltok meg ti, az egész nemzet! 10. Hozzátok el az egész tizedet a kincstár házába, hogy eleség legyen házamban és próbáljatok csak meg engem ezzel, mondja az Örökkévaló a seregek ura, nem nyitom-e meg nektek az égnek ablakrácsait, hogy kiöntsek nektek áldást az elégnél is többet. 11. S megszidom értetek, a faló sáskát, hogy meg ne rontsa néktek a földnek gyümölcsét, és terméketlen ne legyen nektek a szőlőtő a mezőben, mondja az Örökkévaló, a seregek ura. 12. És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek, mert kedvelt ország lesztek ti, mondja az Örökkévaló, a seregek ura. 13. Erősek voltak ellenem beszédeitek, mondja az Örökkévaló. És mondjátok: mit beszéltünk egymással ellenem?

14. Azt mondtátok: Hiábavaló dolog Istent szolgálni: és mi a haszna, hogy megőriztük őrizetet, s hogy elszomorodva jártunk az Örökkévaló, a seregek ura miatt? 15. Most pedig boldogoknak mondjuk mi a kevélyeket, fel is épültek a gonoszság cselekvői, meg a próbálták az Istent és megmenekültek. 16. Akkor egymással beszéltek az Istenfélők, kiki a társával, az Örökkévaló pedig figyelt s meghallotta, és megíratott az emlékezet könyve őelőtte az Istenfélők számára és azok számára, kik a nevét tekintik. 17. És lesznek nékem, mondja az Örökkévaló a seregek ura, azon napon, melyet én készítek, kiváló tulajdonul, hogy megszánom őket, amint megszánja valaki a fiát, aki őt szolgálja. 18. És majd újra látjátok, mi különbség van az igaz meg a gonosz között, az Istent szolgáló meg aközött, ki őt nem szolgálta. 19. Mert íme jön a nap, égve, mint a kemence – és lesznek mind a kevélyek és mind az, a ki gonoszságot cselekszik, tarlóvá, és föllobbantja őket a nap, amely jön, mondja az Örökkévaló, a seregek ura, úgy hogy nem hagy nekik gyökeret és ágat. 20. És felsüt reátok, nevemnek félői ti, az igazság napja, gyógyítással a szárnyain; és kimentek és ugrándoztok, mint a borjúk a hízlalóból. 21. És majd tapossátok a gonoszokat, mert hamu lesznek lábaitok talpai alatt, azon napon, melyet én készítek, mondja az Örökkévaló, a seregek ura. 22. Emlékezzetek Mózesnek, az én szolgámnak tanáról, melyet parancsoltam neki a Chórében egész Izraél részére: törvényeket és rendeleteket! 23. Íme, én küldöm nektek Eliját, a prófétát, mielőtt jönne az Örökkévaló napja, a nagy és félelmetes; 24. És visszatéríti az atyák szívét a gyermekekhez és a gyermekek szívét az atyáikhoz – nehogy jöjjek és megverjem az országot átokkal.