1. Mindennek megvan a kora, és ideje van minden dolognak az ég alatt. 2. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje van az ültetésnek és ideje az ültetés kiszakításának. 3. Ideje van a megölésnek és ideje a gyógyításnak; ideje a lebontásnak és ideje az építésnek. 4. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje van a gyásztartásnak és ideje a tánczolásnak. 5. Ideje van a kövek eldobásának és ideje a kövek fölhalmozásának; ideje van az ölelésnek és ideje az öleléstől való távolodásnak. 6. Ideje van a keresésnek és ideje az elvesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak. 7. Ideje van a megszaggatásnak és ideje az összevarrásnak; ideje van a hallgatásnak és ideje a beszélésnek. 8. Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje van a háborúnak és ideje a békének. 9. Mi nyeresége van a munkálónak abban, a miben fáradozik? 10. Láttam a bajlódást, melyet Isten adott az ember fiainak, hogy vele bajlódjanak. 11. Mindent szépen alkotott a maga idejében, az örökkévalóságot is adta szívükbe, a nélkül hogy az ember fölfoghatná azon művet, melyet Isten alkotott, kezdettől végig. 12. Megismertem, hogy nincs számára jó, hanemha hogy örüljön és jót tegyen magával életében. 13. Az is, bármely ember, a ki eszik és iszik és jót élvez minden fáradságáért: Isten adománya az. 14. Tudom, hogy mind az, a mit Isten cselekszik, megmarad örökké, ahhoz nem lehet hozzá tenni, sem belőle nem lehet elvenni semmit; Isten pedig úgy cselekedte, hogy féljenek tőle. 15. A mi lett, már régen van és a mi majd lesz, már régen volt; Isten pedig fölkeresi azt, a mi eltűnt. 16. És továbbá láttam a nap alatt a jognak helyén ott a gonoszság, és az igazság helyén ott a gonoszság. 17. Mondtam én szívemben: az igazat és a gonoszt itéli az Isten; mert ideje van minden dolognak és minden cselekedetért ottan. 18. Mondtam én szívemben: az ember fiai kedvéért van az., hogy megvizsgálja őket az Isten, és hogy lássák, hogy ők magukban olyanok mint a barom.

19. Mert eset éri az ember fiait, és eset éri a barmot, és azon egy esetjük van: a milyen ennek a halála, olyan annak a halála, és egy lelkük van mindnek; és az ember elsőbbsége az állat fölött semmi,mert minden hiúság! 20. Minden azon egy helyre megy, minden a porból lett és minden visszatér a porhoz. 21. Ki ismeri az ember fiainak lelkét, vajjon felszáll-e fölfelé, és a barom lelkét, vajjon alászáll-a lefelé a földre? 22. És láttam, hogy nincsen jobb, mint hogy örűljön az ember a műveivel, mert az az ő osztályrésze; mert ki hozza őt majd ide, hogy nézze azt, a mi utána leszen?