1 Ha majd bevisz téged az Úr, a te Istened arra földre, amelyet elfoglalni mégy, s eltöröl előled sok nemzetet, hetitát, girgasitát, amoritát, kánaánit, perizitát, hivvitát, jebuzitát, – hét, nálad sokkal nagyobb számú, nálad erősebb nemzetet –, 2 s ezeket a kezedbe adja az Úr, a te Istened: veszítsd el őket egy szálig. Ne köss velük szövetséget, és ne könyörülj meg rajtuk. 3 Ne lépj velük házasságra: lányodat ne add oda fiának, és az ő lányát el ne vedd fiadnak, 4 mert eltéríti fiadat, hogy ne engem kövessen, hanem inkább más isteneknek szolgáljon, s akkor felgerjed az Úr haragja, s hamarosan eltöröl téged. 5 Sőt éppen ellenkezőleg, ezt cselekedjétek velük: rontsátok le oltáraikat, törjétek össze oszlopaikat, vágjátok ki berkeiket, égessétek el faragott képeiket. 6 Te ugyanis az Úrnak, a te Istenednek szentelt nép vagy: téged kiválasztott az Úr, a te Istened, hogy tulajdon népe légy minden nép közül, amely a földön van. 7 Nem azért lépett kapcsolatba veletek és választott ki titeket az Úr, mintha számra nézve minden népet meghaladnátok, hiszen minden népnél kevesebben vagytok, 8 hanem azért, mert szeretett titeket az Úr, s meg akarta tartani azt az esküt, mellyel megesküdött atyáitoknak; azért hozott és szabadított ki titeket erős kézzel a rabszolgaság házából, a fáraónak, Egyiptom királyának kezéből. 9 Tudd tehát, hogy az Úr, a te Istened erős és hűséges Isten, aki ezerízig megtartja a szövetséget, s az irgalmasságot azokkal szemben, akik szeretik őt, s megtartják parancsait, 10 de legott megfizet azoknak, akik gyűlölik őt: elpusztítja őket, nem késlekedik, legott megadja nekik, amit érdemelnek. 11 Tartsd meg tehát azokat a parancsolatokat, szertartásokat és rendeleteket, amelyeknek a megtartását ma megparancsolom neked. 12 Ha hallgatsz ezekre a rendeletekre, megtartod és teljesíted azokat, akkor az Úr, a te Istened is megtartja számodra a szövetséget és az irgalmasságot, amely felől megesküdött atyáidnak

13 és szeretni fog téged. Meg fog sokasítani és megáldja méhed gyümölcsét, földed gyümölcsét, gabonádat, szüretedet, olajodat, állataidat s juhaid nyáját azon a földön, amely felől megesküdött atyáidnak, hogy neked adja. 14 Áldottabb leszel minden népnél, nem lesz közötted meddő lény az egyik nemen sem, sem az emberek, sem a nyájaid között. 15 Távol tart tőled az Úr minden betegséget s Egyiptomnak gonosz nyavalyáit, amelyeket ismersz, nem terád hozza, hanem mindazokra, akik ellenségeid. 16 Pusztítsd el tehát mindazokat a népeket, amelyeket az Úr, a te Istened a kezedbe ad, meg ne szánja őket szemed, s ne szolgálj isteneiknek, hogy romlásodra ne legyenek. 17 Ha azt mondanád szívedben: `Többen vannak azok a népek, mint én, hogy tudnám eltörölni őket,' 18 ne félj, emlékezzél meg arról, amit az Úr, a te Istened a fáraóval s minden egyiptomival művelt, 19 azokról a nagy csapásokról, amelyeket tulajdon szemed látott, azokról a jelekről és csodákról, arról az erős kézről és kinyújtott karról, amellyel kihozott téged az Úr, a te Istened: így fog tenni mindazokkal a népekkel, amelyektől félsz. 20 Még a darazsakat is rájuk bocsátja az Úr, a te Istened, míg mind el nem törli őket, s el nem pusztítja azokat is, akik el tudtak menekülni és el tudtak rejtőzni előled. 21 Ne félj tőlük, mert közötted van az Úr, a te Istened, a nagy és félelmetes Isten: 22 Ő majd lassanként és apránként elfogyasztja ezeket a nemzeteket a színed elől. Egyszerre nem törölheted el őket, hogy el ne sokasodjék ellened a föld vadja. 23 De az Úr, a te Istened eléd adja és addig pusztítja őket, míg teljesen el nem törli őket. 24 Királyaikat is a kezedbe adja és kipusztítod nevüket az ég alól: senki sem tud majd ellenállni neked, míg el nem tiprod őket. 25 Faragott képeiket azonban el kell égetned a tűzben: meg ne kívánd azt az ezüstöt és aranyat, amelyből készültek, ne végy el belőlük semmit se magadnak, hogy bajba ne kerülj, mert utálatos az ilyesmi az Úr, a te Istened előtt. 26 Ne vigyél tehát semmit se házadba a bálványból, hogy átkozottá ne légy, amilyen az; undokságként vesd meg, förtelemként és szennyként utáld, mert átkozott.