1 Szeressétek az igazságot, ti föld bírái! Gondoljatok az Úrra jó lélekkel, keressétek őt szívetek egyszerűségében, 2 mert azok találnak rá, akik nem kísértik, s azoknak nyilvánítja ki magát, akik bíznak benne! 3 Az aljas gondolatok ugyanis eltávolítanak Istentől, s a próbára tett hatalom megfeddi a balgákat. 4 Mert nem tér a bölcsesség gonosz szándékú lélekbe, és nem lakik bűnnek adózó testben. 5 Hisz a fegyelem szent lelke menekül a hamisságtól, távol tartja magát az esztelen gondolatoktól, és visszariad, ha igaztalanság közelít. 6 A bölcsesség emberbarát lélek ugyan, de nem hagyja büntetlenül a káromló ajkának vétkét, mert Isten az ember veséit kutatja, a szívét jól megvizsgálja, és nyelvét meghallgatja. 7 Az Úr lelke ugyanis betölti a földkerekséget, s aki egybefogja a mindenséget, az tud is minden szóról! 8 Ezért senki sem maradhat rejtve, aki igaztalant beszél, nem kerüli el azt a büntető igazság, 9 mert az istentelennek számot kell adnia fondorlataiért, és beszédeinek híre eljut az Istenhez, hogy gonoszságai elvegyék büntetésüket. 10 Hisz mindent meghall a féltékeny fül, s a zúgolódás moraja nem marad rejtve! 11 Kerüljétek tehát a hasztalan zúgolódást, s óvjátok nyelveteket a rágalomtól, mert beszéd titokban sem hangzik el büntetlenül, s a hazug száj megöli a lelket. 12 Ne törjétek magatokat a halál után tévelygő életetekkel, ne siettessétek romlástokat kezetek munkájával! 13 Hisz Isten nem alkotta a halált, és nem leli örömét az élők vesztén. 14 Azért teremtett mindent, hogy legyen, s a földkerekség nemzedékeit gyógyulásra szánta. Nincs meg bennük a romlás mérge, és nincs a földön az alvilág országa! 15 Az igazság ugyanis örök és halhatatlan. 16 A gonoszok azonban kézzel és szóval magukhoz édesgetik a halált, a barátjuknak hiszik, sorvadnak utána, szövetségre lépnek vele, és méltók is arra, hogy martalékává legyenek.