1 De szép a tiszta nemzedék dicsőségében, mert halhatatlan az emlékezete, és ismert Isten és ember előtt. 2 Ha jelen van, utánozzák, ha távozott, visszakívánják. Koszorúval a fején, győztesként vonul fel az örökkévalóságba, miután elnyerte a szeplőtelen viadalok jutalmát. 3 De nincs haszon az istentelenek népes gyermekrajában, a fattyúhajtás nem bocsátja mélyre gyökerét, és nem tesz szert szilárd alapra, 4 mert ha ideig-óráig burjánzik is ága, gyenge lévén, a szél megingatja, s a vihar ereje gyökerestül kitépi. 5 A fejletlen hajtások letöredeznek, a gyümölcsük élvezhetetlen, fanyar ízű, és semmi hasznát sem lehet venni, 6 mert a törvénytelen együttlétből sarjadt gyermekek a bűnözés tanúi szüleik ellen ítéletük idején. 7 Az igaz azonban, haljon meg bár idő előtt, nyugalomra talál. 8 Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, és nem az évek száma méri, inkább az ember bölcsessége az igazi ősz haj, 9 s a szeplőtelen élet az igazi aggkor. 10 Mivel kedvessé lett Isten előtt, szeretetet talált, és ő elvitte, mert bűnösök között töltötte életét, 11 elragadta, hogy a gonoszság meg ne rontsa elméjét, s az álnokság meg ne tévessze lelkét. 12 Mert a könnyelműség igézete homályba burkolja a jót, s a csapongó szenvedély megrontja az ártatlan szívet. 13 Mivel hamar tökéletessé lett, hosszú időt töltött be. 14 Mert lelke kedves volt Isten előtt, sietve kiragadta őt a gonoszság közepéből. A népek látták, de meg nem értették, és nem vették szívükre azt, 15 hogy Isten kegyelme és irgalma vár szentjeire, és irgalmas látogatása választottjaira. 16 Az igaz azonban, ha meghalt, megítéli az életben maradt gonoszokat, s a hamar tökéletessé lett ifjúkor a bűnös hosszú életét. 17 Látják ugyanis a bölcsnek végét, de nem értik, mit rendelt felőle Isten, és miért helyezte őt az Úr biztonságba. 18 Látják őt és lenézik, az Úr azonban kineveti őket. 19 Ők pedig becstelen hullává lesznek, és gyalázatban lesz részük a holtak közt örökre, mert ő letaszítja az ilyen gőgösöket, hogy meg sem mukkannak, és ledönti őket alapjukról. Végső pusztulásra jutnak és nyögnek, emlékük pedig elenyészik.

20 Remegve jönnek elő, amikor bűneiket számon kérik, és törvényszegéseik vádlókként lépnek fel ellenük.