1 Így szól az Úr felkentjéről, Círuszról: »Megfogtam jobbját, hogy nemzeteket hódoltassak meg előtte, és királyok derekán oldom meg az övet, hogy ajtókat nyissak meg előtte, és kapuk ne maradjanak zárva. 2 Én előtted megyek, és a hegyeket elegyengetem; ércajtókat török össze, és vaszárakat verek le. 3 Neked adom a sötétség kincseit és a rejtekhelyek drágaságait, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki neveden szólítottalak, Izrael Istene. 4 Szolgámért, Jákobért, és Izraelért, választottamért szólítottalak neveden, nevet adok neked, noha nem ismertél. 5 Én vagyok az Úr, és nincs más, rajtam kívül nincs Isten! Felövezlek téged, noha nem ismertél, 6 hogy megtudják napkelettől napnyugatig: senki sincs rajtam kívül, én vagyok az Úr, és nincs más! 7 Én alkotok világosságot, és teremtek sötétséget, én szerzek jólétet, és teremtek bajt; én, az Úr, cselekszem mindezeket. 8 Harmatozzatok, egek, felülről, és a felhők hullassanak igazságot! Nyíljék meg a föld, teremjen szabadulást, és igazság sarjadjon vele! Én, az Úr, teremtettem azt.« 9 Jaj annak, aki perbe száll formálójával, noha csak cserép a föld cserepei között! Mondhatja-e formálójának az agyag: »Mit csinálsz?«, vagy a mű: »Nincs ügyes kezed«? 10 Jaj annak, aki azt mondja az apának: »Miért nemzel?«, s az asszonynak: »Miért szülsz?!« 11 Így szól az Úr, Izrael Szentje és formálója: »A jövendőt kérdezitek tőlem fiaimról, és kezem művéről parancsoltok nekem? 12 Én alkottam a földet, és az embert rajta én teremtettem; az én kezem feszítette ki az eget, és minden seregének én parancsoltam. 13 Én támasztottam őt igazságban, és minden útját én egyengetem; ő építi fel városomat, és foglyaimat ő bocsátja el, nem vételárért és nem ajándékért«, – mondja a Seregek Ura. 14 Így szól az Úr: »Egyiptom szerzeménye, Etiópia nyeresége és a sábaiak, szálas termetű férfiak hozzád vonulnak, s a tieid lesznek, utánad mennek, bilincsbe verve vonulnak; feléd borulnak le, hozzád könyörögnek: `Csak benned van Isten, és nincs más, nem létezik más Isten!'«

15 Valóban, rejtőző Isten vagy te, Izrael Istene, szabadító! 16 Megszégyenülnek és szégyent vallanak mindnyájan, egyaránt gyalázatra jutnak a bálványok készítői. 17 Izrael megszabadul az Úr által, örökké tartó szabadulással; nem szégyenültök meg és nem vallotok szégyent soha, soha többé! 18 Mert így szól az Úr, aki az eget teremtette, ő, az Isten, aki a földet formálta és megalkotta, ő, aki megalapozta, és nem pusztaságnak teremtette, hanem azért formálta, hogy lakjanak rajta: »Én vagyok az Úr, és nincs más. 19 Nem a rejtekben szóltam, a földnek egy sötét helyén; nem mondtam Jákob ivadékának: `Hiába kerestek!' Én, az Úr, igazat beszélek, igazságot hirdetek. 20 Gyűljetek össze és jöjjetek, lépjetek ide együtt, akik a nemzetek közül megmenekültetek! Oktalanok, akik bálványuk fáját hordozzák, és olyan istenhez könyörögnek, aki nem szabadít meg. 21 Hirdessétek és adjátok elő, tanácskozzatok is egymással! Ki adta tudtul ezt kezdettől fogva? Ki hirdette régóta? Nemde én, az Úr? Nincs más Isten rajtam kívül, igaz és szabadító Isten nincs kívülem. 22 Forduljatok hozzám, és megszabadultok, a földnek határai mind, mert én vagyok az Isten, és nincs más! 23 Önmagamra esküdtem, igazság jött ki számból, szó, amely nem tér vissza: előttem hajlik meg minden térd, énrám esküszik minden nyelv.« 24 Azt mondják: »Csak az Úrban van igazság és erő!« Hozzá jönnek és megszégyenülnek mind, akik pereltek vele. 25 Az Úrban lesz igazzá és dicsekszik Izrael minden ivadéka.