1 Így mondta az Úr felkentjének, Círusznak, akit kézen fogtam, hogy nemzeteket tiporjak le előtte, és királyok derekát övezzem le; hogy ajtókat nyissak meg előtte, és hogy kapukat ne lehessen bezárni: 2 Én előtted fogok járni, és emelkedéseket lesimítok; és rézajtókat betördelek, vasrekeszeket letördelek: 3 és neked adom a sötétség készleteit, és a rejtekek kincseit. Hogy megtudd, hogy én, az Úr vagyok az, ki neveden szólítalak, Izráel Istene; 4 szolgámért, Jákobért és választottamért, Izráelért: és neveden szólítlak téged és becézlek téged; bár nem ismersz engem. 5 Én vagyok az Úr, és nincs több, rajtam kívül nincsen Isten: felövezlek téged, bár nem ismersz engem, 6 hogy megtudják napkeleten; és nyugaton, hogy nincs rajtam kívül, én vagyok az Úr, és nincs több! 7 [Aki világosságot alkot és sötétséget teremt, békét alkot és veszedelmet teremt.] Én vagyok az Úr, ki mindezeket alkottam; 8 csepegjetek egek fölülről: és a felhők áradjanak igazsággal; a föld táruljon, hogy üdvöt gyümölcsözzenek: és sarjasszon egyben igazságot; én vagyok az Úr, aki teremtettem őt. 9 Jaj, ha perbe száll formálójával egy cserép a föld cserepei közt! Mondja-e a sár formálójának: Mit csinálsz? és: Munkádra nincs hatalmad! 10 Jaj, ha azt mondják az atyának: Mit nemzesz? és az asszonynak: Mit szülsz? 11 Így mondta az Úr, Izráel Szentje és alkotója: A jövendőket kérdezzétek tőlem fiaim felől, és kezeim munkáját bízzátok reám. 12 Én alkottam a földet és teremtettem rajta az embert; az én kezeim feszítették ki az egeket és egész seregüket én rendeltem. 13 Én támasztottam őt igazságban, és minden útját elegyengettem; ő építi fel városomat, és bocsátja el foglyaimat, ingyen, és nem ajándékért, azt mondja a Seregek Ura. 14 Így mondta az Úr: Egyiptom keresete és Szerecsenország nyeresége, és a szebaiak, a szálas emberek, hozzád jönnek át, és a tieid lesznek, utánad járnak; bilincsekben jönnek át és leborulnak előtted, hozzád imádkoznak: Csak benned van Isten, nincs több, nincsen isten! 15 Valóban te elrejtőző Isten vagy, Izráel megtartó Istene!

16 Szégyent vallanak és gyalázatot mindnyájan. Egyetemben gyalázatban járnak a bálványfaragók: 17 Izráel megtartatott az Úrban örök megtartással; nem vallanak szégyent és gyalázatot soha örökké. 18 Mert így mondta az Úr, az egek teremtője, ő, az Isten, aki a földet formálta, és aki alkotta azt, felállította azt; nem üresnek teremtette azt, lakásra formálta azt: Én vagyok az Úr, és nincs több; 19 nem rejtekben beszéltem (a sötétség földjének egy helyén), nem mondtam Jákób magvának: Hiába keressetek engem! Én vagyok az Úr, ki igazat beszélek, és egyenes kijelentést teszek. 20 Gyűljetek össze és jertek, álljatok elő egyetemben, ti pogányok menekültjei! Nincs értelmük, akik istenképük fáját hordozzák, és oly istenhez imádkoznak, aki meg nem tart. 21 Jelentsétek ki és hozzátok el (bizony, tanácskozhatnak egymással!): Ki hirdette ezt eleitől, jelentette ki régen; nemde én, az Úr? Mert nincs több Isten rajtam kívül, igaz Isten és megtartó nincs kívülem: 22 forduljatok hozzám, hogy üdvözüljetek, földnek minden határai! Mert én vagyok Isten és nincs több; 23 magamra esküdtem, igazság jött ki a számon, ige, és vissza nem tér: Hogy nekem hajol meg minden térd, és esküszik minden nyelv: 24 Csak az Úrban van, mondják rólam, igazság és erő. Őhozzá jönnek; és megszégyenülnek mind, akik reá haragusznak. 25 Az Úrban jut igazsághoz és dicsekedik Izráelnek egész magva.