1 És most hallgass Jákób, én szolgám; és Izráel, kit választottam! 2 Így mondta az Úr, ki téged alkotott, és alakít, születésedtől fogva segít téged: Ne félj, én szolgám, Jákób, és Jesurun, kit választottam: 3 mert vizet öntök a szomjúhozóra, és vízárt a szárazföldre. Kiöntöm lelkemet magodra, és áldásomat hajtásaidra: 4 és sarjadzanak fű módjára; mint a fűzek a vízfolyásoknál. 5 Ez azt mondja: Én az Úré vagyok, az meg Jákób nevét kiáltja; emez pedig kezével írja: Az Úré, és Izráel nevével becéz. 6 Így mondta az Úr, Izráel királya, és megváltója, a Seregek Ura: Én vagyok első, és én vagyok utolsó, és rajtam kívül nincsen isten. 7 Vagy ki olyan, mint én? Hirdesse ki, és mondja meg és adja elő nekem, mióta népet tettem a világra, a jövendőket is; és amik jönni fognak, mondják meg nekik. 8 Ne féljetek, és ne reszkessetek, hiszen régen hirdetem neked, és megmondtam, és ti vagytok tanúim: hogy nincsen isten rajtam kívül, és nincs kőszirt, nem ismerek. 9 Akik istenképet formálnak, mindhiába; és drágaságaik haszontalanok. Bizonyságtevőik maguk sem látnak; és nem értenek, hogy szégyent valljanak. 10 Aki istent formál és istenképet önt, az nincs semmi haszonra. 11 Hiszen követői mind szégyent vallanak, a mesterek pedig ember felett. Összegyülekeznek mindnyájan, felállnak; reszketnek, szégyent vallanak egyetemben. 12 Kovácsolja fejsze-vasból, és megmunkálja a parázsban, a pöröllyel alakítja azt; és munkálja azt ereje karjával, ha éhes is, és nincs ereje, nem ivott vizet és tikkadt. 13 Faragja fából, zsinórt feszít ki, kirajzolja az árral; megcsinálja a vésővel, és a körzővel megrajzolja. Így készíti azt el férfi alakra, ember szépségre, otthon ülni. 14 Kivágásra magának cédrusokat és hársat és csert vesz, és felneveli magának az erdő fái közt. Ültet fenyőt, és az eső megneveli; 15 és lesz az embernek tűzrevalóul. És vesz belőlük, és melegszik, bizony meggyújtja, és süt kenyeret; bizony csinál egy istent és imádja [istenképet készít belőle, és leborul előtte].

16 Felét elégette tűzben, felénél húst eszik, pecsenyét süt: és jól lakik, és melegszik, és azt mondja: Hajh, melegedtem, élveztem tüzet; 17 és ami maradt belőle, abból istent készít. Az ő istenképét, leborul előtte és imádja, és imádkozik hozzá és azt mondja: Ments meg engem, mert te vagy az én istenem: 18 nem tudják és nem értik, mert be van kenve szemük, hogy ne lássanak, szívük, hogy ne értsenek. 19 És nem veszi a szívére, és nincs tudás és nincs értelem, mondván: Felét elégettem tűzben, bizony kenyeret is sütöttem szenénél, sütöttem húst és ettem: hát ami maradt, abból undokságot készítsek; fa sarja előtt boruljak le? 20 Aki hamut legel, megcsalt szív félrevitte azt; és nem ragadja ki lelkét, és nem mondja: Hátha hazugság, ami kezemben van? 21 Emlékezzél ezekre Jákób és Izráel, mert szolgám vagy te, én alkottalak; szolgám vagy te, Izráel, el ne feledkezzél rólam. 22 Eltöröltem, mint a felhőt, álnokságaidat, és mint a felleget, vétkeidet; térj meg hozzám, mert megváltottalak! 23 Ujjongjatok egek, mert cselekedett az Úr, rivalgjatok föld mélyei, kiáltsatok hegyek ujjongással, erdő és benne minden fa: mert megváltotta az Úr Jákóbot, és Izráelben megdicsőíti magát! 24 Így mondta az Úr, a te megváltód, és aki születésedtől fogva alakít téged: Én vagyok az Úr, ki mindent alkotott,kifeszítette az egeket egyedül, elterítette a földet (ki volt velem?). 25 Aki meghiúsítja a hazugok jeleit, és a jövendőmondókat megbolondítja; hátratéríti a bölcseket, és tudományukat bolondsággá teszi. 26 Aki megvalósítja szolgája beszédét, és követeinek tanácsát teljesíti; aki azt mondja Jeruzsálemnek: Legyen lakottá, és Júda városainak: Építtessenek fel, és romjait felállítja. 27 Aki azt mondja az örvénynek: Légy szárazzá, és: Folyamaidat kiszárítom. 28 Aki azt mondja Círuszról: Az én pásztorom, és minden kedvemet teljesíteni fogja; azt mondván Jeruzsálemre: Épüljön fel, és a templom fundáltassék meg.