1 De most így mondta az Úr, teremtőd, Jákób, és alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak téged, név szerint elhívtalak, enyém vagy! 2 Ha vízen mégy át, én veled vagyok, ha folyamokon, el nem öntenek téged. Ha tűzben jársz, meg nem égsz, és láng meg nem éget téged: 3 Mert én, az Úr, a te Istened vagyok, Izráel szentje, a te megtartód. Váltságodba adom Egyiptomot, Szerecsenországot és Szebát helyetted. 4 Mert drága vagy az én szemeimben, tiszteletreméltó vagy, és én szeretlek: és embert adok helyetted, és nemzeteket életed helyett. 5 Ne félj, mert én veled vagyok; keletről meghozom magodat, és nyugatról egybegyűjtelek téged. 6 Azt mondom északnak: Add ki!; és délnek: Ne tartsd vissza! Hozd meg fiaimat messziről, és leányaimat a föld végéről! 7 Mind, aki az én nevemről neveztetik, és akit dicsőségemre teremtettem, ki is alakítottam, meg is alkottam: 8 hozd ki a vak népet, hiszen szemei vannak; és a süketeket, kiknek fülei vannak! 9 A pogányok mind összegyűltek egyetemben, és egybegyülekeztek a nemzetek: közöttük ki jelentette meg ezt, vagy előzőket, hadd halljuk. Adják meg tanúikat, de igazak legyenek, hogy akik hallják, mondhassák: Igen! 10 Nekem ti vagytok a tanúim, mond az Úr, és szolgám, akit választottam. Hogy megismerjetek és higgyetek nekem, és értsétek meg, hogy én vagyok az: előttem nem termett isten, és utánam nem lesz. 11 Én, én vagyok az Úr; és nincs rajtam kívül megtartó. 12 Én kijelentettem és véghez vittem a megtartást; és én hirdettem köztetek és nem idegen. És ti tanúim vagytok, mond az Úr, és én Isten; 13 mikor még nap nem volt, akkor is az voltam. És nincs, aki kezemből kimentsen; intézkedem, és ki fordítja vissza? 14 Így mondta az Úr, megváltótok, Izráel Szentje: Timiattatok küldtem Babilonba, és vitettem le szökevényekül mindnyájukat, és a káldokat siránkozó hajóikon. 15 Én vagyok az Úr, Szentetek, Izráel teremtője, királya: 16 így mondta az Úr, aki a tengeren utat adott, és az erős vizeken ösvényt; 17 aki kivonultatott szekeret, lovat, sereget és erőt; melyek együtt alusznak, fel nem kelnek, kialudtak, mint a mécsbél, elaludtak.

18 Ne említsétek az elsőket, és a régiekre ne gondoljatok: 19 íme én újat cselekszem, most sarjad, ugye tudjátok? Igen, a sivatagba utat helyezek el, a pusztaságban folyamokat. 20 Tisztel engem a mező vadja [sakálok és struccok]; mert vizet adok a sivatagba. És folyamokat a pusztaságba; hogy inni adjak választott népemnek; 21 a népnek, melyet magamnak alakítottam, hogy dicséretemet hirdesse. 22 És nem engem hívtál, Jákób, mikor értem fáradtál, Izráel; 23 nem nekem hoztad égő áldozati bárányaidat, és vágó áldozataiddal nem engem tiszteltél; nem terheltelek ételáldozattal. 24 És nem fárasztottalak tömjénnel; és nem nekem vettél pénzen illatos nádat, és vágó áldozataid kövérével nem tartottál jól: csak terhemre voltál vétekáldozataiddal, fárasztottál bűnáldozataiddal. 25 Én, én vagyok az, aki eltörlöm bűneidet önmagamért; és vétkeidről meg nem emlékezem. 26 Hozd emlékezetembe, törvénykezzünk egymással; beszéld el te, hogy igazad legyen. 27 Atyád, az első, vétkezett; és tolmácsaid hűtlenek lettek hozzám. 28 És megfertőztettem a szentség fejedelmeit; és örök szentségre adtam Jákóbot, és Izráelt a szidalmazóknak.