1 És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd és a te Alkotód: Izrael, ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! 2 Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. 3 Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izraelnek Szentje, a te Megváltód, adtam váltságodba Egyiptomot, Kúst és Sebát helyetted. 4 Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért: 5 Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletről meghozom magodat, és napnyugatról egybegyűjtelek. 6 Mondom északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányaimat a földnek végéről, 7 Mindenki, aki csak az én nevemről neveztetik, akit dicsőségemre teremtettem, akit alkottam és készítettem! 8 Hozd ki a vak népet, amelynek szemei vannak, és a süketeket, akiknek füleik vannak! 9 Minden népek gyűljenek egybe, és seregeljenek össze a nemzetek: ki hirdethet közülük ilyet? Vagy a régieket tudassák velünk, állítsák elő tanúikat, hogy igazuk legyen, hogy ezek hallván, ezt mondják: Igaz. 10 Ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr; és az én szolgám, akit választottam, hogy megtudjátok és higgyetek nekem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! 11 Én, én vagyok az Úr, és rajtam kívül nincsen Megváltó! 12 Én hirdettem, és megszabadítottam, és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok. 13 Mostantól fogva is én vagyok, és nincs, aki az én kezemből kimentsen; én cselekszem, és ki változtatja azt meg? 14 Így szól az Úr, a ti Megváltótok, Izrael Szentje. Tiértetek küldöttem el Babilonba, és leszállítom mindnyájukat, mint menekülőket a káldeusokkal együtt vidámságuk hajóiba. 15 Én az Úr vagyok, a ti szent Istenetek, Izrael Teremtője, Királyotok. 16 Így szól az Úr, aki utat készít a tengeren, és ösvényt a hatalmas vizeken,

17 Aki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ottan, nem kelnek föl, kialudtak, mint gyertyabél elhamvadtak! 18 Ne emlékezzetek a régiekről, és az előbbiekről ne gondolkodjatok! 19 Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket. 20 Dicsőíteni fog engem a mező vada, a sakálok és struccok, hogy vizet szereztem a pusztában; a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak. 21 A nép, amelyet magamnak alkottam, hirdesse dicséretemet! 22 És mégsem engem hívtál segítségül Jákób, hanem meg fáradtál bennem Izrael! 23 Nem adtad nékem égőáldozatul bárányaidat, és áldozataiddal nem dicsőítettél engem; nem terheltelek ételáldozattal, és tömjénből illatáldozatot nem kértem. 24 Nem vettél pénzen nékem jó illatú nádat, és áldozataid kövérével jól nem tartottál, csak bűneiddel terheltél, gonoszságaiddal fárasztál engem. 25 Én, én vagyok, aki eltörlöm álnokságaidat önmagamért, és bűneidről nem emlékezem meg! 26 Juttasd eszembe, no pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál! 27 Az első atyád vétkezett, és tanítóid elpártoltak tőlem! 28 Ezért én is megfertőztettem a szent hely fejedelmeit, és teljes pusztulásra adám Jákóbot, és gyalázatra Izraelt!