1 Íme, nem rövid az Úr keze, hogy ne tudna megszabadítani, és nem tompa a füle, hogy ne hallana; 2 hanem a ti bűneitek lettek válaszfallá köztetek és Istenetek között, és a ti vétkeitek fedték el arcát előletek, hogy ne hallgasson meg. 3 Mert kezetek szennyes a vértől, és ujjaitok a bűntől; ajkatok hazugságot beszél, nyelvetek gonoszságot mormol. 4 Nincs, aki igazságban emelne vádat, nincs, aki becsülettel folytatna pert; hiábavalóságban bíznak, és hamisságot beszélnek, nyomorúságot fogannak, és bajt szülnek. 5 Áspiskígyó tojásait költik ki, és pókhálót szőnek. Aki tojásaikból eszik, meghal, és amit szétnyomnak, abból vipera jön elő. 6 Pókhálójukból nem lesz ruha, és nem takarózhatnak be munkáikkal; munkáik bűnös munkák, és erőszak műve van a kezükben. 7 Lábuk a gonoszság felé fut, és sietnek, hogy ártatlan vért ontsanak; gondolataik bűnös gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon. 8 A békesség útját nem ismerik, és nincs törvényesség kerékvágásukban; ösvényeiket görbévé tették, aki azokon jár, nem ismeri a békességet. 9 Ezért távol van tőlünk a törvényesség, és nem ér el hozzánk az igazság; várjuk a világosságot, de íme, sötét van, a fényességet, de homályban járunk. 10 Tapogatjuk a falat, mint a vakok, és mint akiknek nincs szemük, tapogatózunk; megbotlunk délben, mint a szürkületben, az egészségesek között, mint a holtak. 11 Morgunk mindnyájan, mint a medvék, és mint a galambok, nyögve búgunk; várunk a törvényességre, de nincs, a szabadulásra, de távol van tőlünk. 12 Mert sok a mi gonoszságunk előtted, és vétkeink tanúskodnak ellenünk; mert gonoszságaink velünk vannak, és bűneinket ismerjük. 13 Hűtlenek lettünk, és megtagadtuk az Urat, elpártoltunk Istenünktől; elnyomás és engedetlenség, amit beszélünk, hazug szavakat fogantunk és szólunk szívünkből. 14 Háttérbe szorult a törvényesség, és az igazság távol áll; mert elbukott a hűség a téren, és a méltányosság nem tud betérni. 15 Hiányzik a hűség, és aki kerüli a gonoszságot, zsákmányul esik. Látta az Úr, és rossznak tűnt szemében, hogy nincs törvényesség.

16 Látta, hogy nincs senki, és csodálkozott, hogy nincs, aki közbelépjen. Saját karja segített neki, és igazsága támogatta őt. 17 Felöltötte az igazságot, mint a páncélt, és a szabadítás sisakja volt a fején; felöltötte a bosszú ruháit öltözetül, és betakarta magát féltékenységgel, mint palásttal. 18 A tetteknek megfelelően fog megfizetni: haraggal ellenfeleinek, megtorlással ellenségeinek; a szigeteknek megtorlással fog fizetni. 19 Félik majd nyugaton az Úr nevét, és napkeleten az ő dicsőségét, amikor eljön, mint a sebes folyó, melyet az Úr szele hajt. 20 Megváltóként jön el Sionhoz, azokhoz, akik megtérnek a bűnből Jákobban – mondja az Úr. – 21 Ez az én szövetségem velük, – mondja az Úr –: »Lelkem, amely rajtad van, és igéim, amelyeket szádba helyeztem, nem távoznak el szádból, sem utódaid szájából, sem utódaid utódainak szájából, – mondja az Úr –, mostantól fogva mindörökké.«