1 Nézzétek! Nem az Örökkévaló keze gyengült meg, hogy ne tudna megszabadítani titeket, nem süketült meg, hogy szavatokat ne hallaná, 2 hanem bűneitek választanak el titeket Istenetektől, és vétkeitek takarják el arcát előletek, ezért nem hallgat meg benneteket! 3 Hiszen kezetekhez vér tapad, ujjaitokhoz bűn ragad, ajkatok hazugságot beszél, és nyelvetek gonoszságot suttog. 4 Nincs, aki kiállna az igazságért, nincs, aki helyesen ítélne. Inkább üres hazugságban bíznak, és hazudoznak, hamisságot fogannak, és vétkeket szülnek. 5 Viperák tojásait költik ki, és pókhálót szőnek. Aki eszik a tojásokból, meghal, ha pedig feltöri, viperát költ ki. 6 Pókhálójukból nem készítenek ruhát, nem is takarózhatnak vele. Minden tettük törvénytelen, s kezeik erőszakossággal vannak tele. 7 Lábaik gonoszra igyekeznek, és sietnek ártatlan vért ontani. Már gondolataik is a bűn körül forognak, s útjaikon pusztulás és romlás terem. 8 A békesség útját nem ismerik, a jogosság számukra ismeretlen, tekervényes utakra tértek, amelyeken nyoma sincs a békességnek. 9 Ezért van tőlünk távol a helyes ítélet, és nem ér el bennünket az igazságosság. Világosságra várunk, de sötétség vesz körül, napfényt remélünk, de homályban járunk. 10 Tapogatjuk a falat, mint a vakok, tapogatózunk, mint akinek nincs szeme, délben is megbotlunk, mint éjszaka. Olyanok vagyunk, mint élők között a holtak. 11 Morgolódunk, mint a medvék, mint a gerlék, úgy nyögünk. Jogosságot remélünk, de nem jön, szabadulást, de távol marad, 12 mert sokat vétkeztünk az Örökkévaló ellen, és bűneink ellenünk tanúskodnak. Bizony, vétkeink terhe nyom, és jól ismerjük bűneinket: 13 megtagadtuk az Örökkévalót, és lázadtunk ellene, elfordultunk Istenünktől. Elnyomásról és lázadásról beszéltünk, hazug szavakat forgattunk szívünkben, és hazugságot szólt a szánk. 14 A jogosság vereséget szenvedett, s az igazságosság messze, a távolban áll, az igazság holtan hever a város utcáin, a becsület és egyenesség be sem jöhet a városba!

15 Nem maradt a hűségből semmi sem, aki pedig tartózkodik a gonosztól, azt kirabolják. Az Örökkévaló látta, és haragudott miatta, hogy nincs törvény és igazság. 16 Látta, hogy nincs senki, nincs, aki népéért közbenjárna nála. Ezért saját hatalmára támaszkodott, karja szerzett győzelmet, igazsága segített neki. 17 Magára öltötte az igazságosságot, mint páncélt, fejére tette a szabadítás sisakját, a bosszúállás ruhájába öltözött, s a féltő szeretet palástját terítette vállára. 18 Megfizet mindenkinek tettei szerint, haraggal ellenfeleinek, bosszúval ellenségeinek, s bosszút áll még a távoli szigeteken is. 19 Ezért félik majd az Örökkévaló nevét napnyugaton, és tisztelik dicsőségét keleten,mikor eljön, mint egy sebes sodrású folyó, amelyet az Örökkévaló Szelleme hajt. 20 Eljön Sionhoz mint Megváltó, eljön azokhoz, akik Jákób népe közül hozzá fordulnak, és bűneiket elhagyják. Az Örökkévaló határozott így. 21 Én pedig ilyen szövetséget kötök velük, mondja az Örökkévaló: „Rajtad nyugvó Szellemem, és szavaim, amelyeket szádba adtam, mostantól fogva el nem távoznak tőled soha. Veled maradnak, és utódaiddal, meg az ő utódaikkal is!” — ezt mondja az Örökkévaló.